A keresztény világ és Magyarország közössége 2011-ben ünnepelte az 1456-os nándorfehérvári diadal 555. évfordulóját.

E jeles alkalom kapcsán Kőszegi Zoltán, dr. Lezsák Sándor, dr. Nagy Gábor Tamás és dr. Simicskó István parlamenti képviselők határozati javaslatot nyújtottak be a Magyar Országgyűlésnek, melyben indítványozták, hogy Magyarország Kormánya július 22-ét, a nándorfehérvári diadal győztes csatájának évfordulóját nyilvánítsa nemzeti emléknappá. Az Országgyűlés 2011. július 7-én elfogadta a határozatot.

Ezzel egy időben Dabas Város elöljárói elkezdték keresni annak a lehetőségét, hogy miként tudna a település méltó emléket állítani a diadal hőseinek. A szóba került alternatívák közül végül azért esett a döntéshozók választása egy harangtoronyra, mert Dabas főterén korábban nem állt semmilyen szakrális jellegű épület.

555 évvel ezelőtt, 1456. július 22-én Hunyadi János, a „törökverő” és hős társai világraszóló győzelmet arattak Nándorfehérvár (Belgrád) falai alatt II. (Hódító) Mohamed török szultán ostromló serege felett.

II. Mohamed, miután elfoglalta Konstantinápolyt, 1456 tavaszán Magyarország ellen készülődött. Először az ország kulcsának tartott Nándorfehérvár elfoglalását tervezte. A szultán 1456 május elején a mintegy 90-100 ezer fős seregével indult el és július 3-án vette ostrom alá a várat, ahol 7 ezer védő szállt szembe vele Hunyadi János sógorának, Szilágyi Mihálynak a vezetésével. A török ágyúk azonnal lőni kezdték a falakat. Július 14-én Hunyadi 12 ezres reguláris és 25-30 ezer fős keresztes felkelőkből álló seregével az ostromlott vár közelébe ért. A keresztesek szervezésében nagy érdemeket szerzett Kapisztrán János, Ferenc-rendi szerzetes. A Dunát Nándorfehérvár felett elzáró, 200 török hajót számláló flottát Hunyadi áttörte és serege egy részével a várba vonult, a többieket, főleg a kereszteseket, a Száva folyó szigetén helyezte el. A szultán a folyamatos ágyúzások után 1456 július 21-én délután rendelte el a döntő rohamot a romos falak ellen.