D. Szabó Károly (1924-1959) életútja

Ócsán született 1924. január 18-án, édesapja Szabó István, édesanyja Barizs G. Margit. Családja földművelésből élt, negyven holdon gazdálkodtak feles bérlőként. A hat elemit is szülőfalujában végezte el, majd szülei gazdaságában dolgozott. Tizenkilenc évesen, 1943-ban, a fővárosban vállalt állást, villamoskalauz lett. Ebben az időszakban lépett be az Egyesült Keresztény Párt ifjúsági szervezetébe. Szülei Ócsáról előbb Vasadra, majd Gyónra költöztek, s itt a Solánszki birtokot bérelték.

D. Szabó Károly 1944-ben családot alapított, a gyóni Sziráki Máriával kötött házasságot. Feleségével Budapest ostroma végéig a fővárosban, a Pozsonyi utcában éltek. Katonai szolgálatot nem teljesített, bár az előkészítő leventeképzésekre Gyónon, az Unghváry majorba járt. A háború után végleg Gyónon telepedett le, házasságából egy fiú született. Felesége szüleitől kapott néhány hold termőföldön gazdálkodott. Egyaránt jó érzéke volt a növénytermesztéshez és az állattartáshoz, de a legjobban a terménykereskedéshez értett. Adott, vett, cserélt, mindig, ami éppen volt: szénát, fát, gabonát, bort, lisztet, stb., és mindig a másik fél számára is méltányosan. Boltosokat, kocsmárosokat, molnárokat, pékeket ismert és jól eligazodott a parasztnyomorító kuláklista, beszolgáltatás, padlás lesöprés nehéz világában. Talpraesett, megnyerő modorú fiatalember volt, aki könnyen szót értett bárkivel. Szeretett az események közelében lenni, de 1945 után egyik pártba sem lépett be.

A gyóniak hamar befogadták őt, haragosa egyáltalán nem volt. Az 1956-os forradalomtól egy élhetőbb, igazságosabb világot remélt a falubeliek többségéhez hasonlóan. Az 1956. október 28-án megtartott gyűlésen a Nemzeti Bizottság elnökhelyettesének választották a zsúfolásig megtelt művelődési házban. Az elnök Kalmár László tanító, korábbi jegyző lett, aki főként a község működésének adminisztratív teendőit látta el. Miután a gyakorlati feladatok, az emberekkel való közvetlen kapcsolattartás D. Szabó Károlyra hárult, így sokan azt hitték, hogy ő a bizottság vezetője. Részt vett a járási Nemzeti Bizottság megalakításában, a helyi Nemzetőrség felállításában, a községben lévő fegyverek begyűjtésében s két ÁVH-s tiszt letartóztatásában. Őket kihallgatás és egy napi fogva tartás után átszállították Dabasra. A fővárosiaknak egy egész fuvarnyi élelmiszer segély szállítmányt állított össze a gyóniak adományaiból, melyet a pesti megyeházára küldtek. Támogatta az elégedetlen téesz tagoknak azt a követelését, hogy a gazdasági év végén kapják vissza a földjeiket. Még 1956. november 4. után sem látta veszni a forradalom ügyét s nyugalomra intett mindenkit. A békés megoldások híve volt, szerette volna, ha Gyónon nem kerül sor nagyobb tettlegességre, vérontásra. Az 1956. december 10-én, a községházán tartott megbeszélésen is ezen az állásponton volt, de a gyóniak ellenszenve a régi tanácsi vezetők és Biksza Miklós iránt felülírta szándékát. A sajnálatos tragédia estéjén karhatalmisták zárták le a települést és a környező falvakban is jól hallható lövések zajában döntött a bujdosás mellett. Mindennap keresték, de a falubeliek segítségével több, mint nyolc hónapig sikerrel rejtőzött az üldözők elől. A nyugatra menekülő Kövecses Ferenc többször is hívta, hogy tartson vele, de ő nem akarta Magyarországot elhagyni. Később az osztrák határ mellett egy tehenészeti telepen szeretett volna elhelyezkedni, remélve, hogy így kikerül üldözői látóköréből. A politikai rendőrség több hónapos operatív akciója után, személyi igazolványa és munkakönyve intézését felhasználva, Budapesten, a Keleti pályaudvaron fogták el 1957. augusztus 17-én. A terhére rótt vádakat következetesen tagadta s a tanúk közül sem vallott rá senki. Méltányos ítéletet mégsem remélhetett, mert a Biksza ügyben már három kivégzést hajtottak végre. A Pest Megyei Bíróság Major Miklósné vezette népbírósági tanácsa így ugyan szokatlanul hosszú idő után (10 hónap), de 1958. június 28-án szintén ebbe a sorba illeszkedő ítéletet hozott. Első fokon szervezkedés vezetésének vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Borbély János elnökletével, halálbüntetéssel sújtotta 1959. január 12-én. Az ítéletet két nap múlva, január 14-én hajtották végre. A 301-es parcella fagyos földjébe meglehetősen felületesen (sekélyen) hantolták el, mely exhumáláskor segítette a beazonosítást. A rendszerváltás után Dabas-Gyónon és szülőhelyén, Ócsán utcát neveztek el róla.
V. F.

Síremléke

Exhumálása után emelt síremléke Budapesten, a Rákoskeresztúri köztemető 301. parcellájának 19. sorában van. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság döntése alapján D. Szabó Károly 1956-os mártír síremléke a Nemzeti sírkert része, mely jól kifejezi a magyar nemzet megbecsülését, és egyúttal alapot is ad a síremlék települési értéktárunkba sorolásához.   

Bibliográfia:

Balassa János - Gehér József – Kurdi Zoltán – Mécs Imre: Halottaink 1956 I-II. Katalizátor Iroda, Budapest, 1989.

Böőr László: Adatok az ’56-os forradalom Pest megyei történetéhez. TIT, Budapest, 1997.

Czagányi László: Az 1956-os forradalom a Dabasi Járásban. (A gyóni büszkeségpont kiállításon közzétett kézirat, 2017.)

Héjjas Pál (sorozatszerk.): 1956 Pest megyében I-II. Pest Megyei Levéltár, Budapest, 2006.

Horváth Lajos: D. Szabó Károly. In: Ócsa. Száz magyar falu könyvesháza Kht., Budapest, 2000; p. 148-149.

Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon (1978-1991). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994; p. 822.

Takács Tibor:
- „…álom lett az egész” Betekintő 2007/1. szám.
- Esemény, emlékezet és a múlt megkonstruálása: Gyón, 1956. december 10. In: ÁVH –Politika –1956. Politikai helyzet és az állambiztonsági szervek Magyarországon, 1956. Szerkesztette Okváth Imre. Budapest, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 2007; p. 155–178.
- Történész a kihallgatószobában 2. Betekintő 2010/4. szám.
- Emlékezeti aktus és történeti esemény. Korall 41. 2010. p. 138-158.
- Nyomozás a nyomozás után. Betekintő 2011/3. szám.
- A vizsgálótiszt küzdelmei. Betekintő 2011/4. szám.
- Kép, szöveg, képzelet. A Biksza-gyilkosság, 1956. 2000, 23. évf. 7–8. sz. 2011. július–augusztus; p. 54–61.
- A pártitkár halála - Egy 1956-os gyilkosság történetei. JAFFA Kiadó, Budapest, 2016. 450 p.)

Valentyik Ferenc:
- Fél évszázada történt. (D. Szabó Károly.) Dabasi Újság 2009. január; p. 14.
- Lámpafény. In: A földem nem ereszt. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2016; p. 49-51.
- A forradalom dabasi eseményeinek kronológiája. Dabasi Újság I. 2016. október; p. 20., II. 2016. november; p. 16-18.
- A Dabasi Járás 1956-os települési nemzeti bizottságainak és nemzetőrségeinek tagjai. (A gyóni büszkeségpont kiállításon közzétett kézirat, 2017.)

Összeállította: Valentyik Ferenc