Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility
2024. március 29. péntek
Auguszta
Holnap: Zalán napja lesz

Archív híreink 2016

Bepillantás a fiatalkorúak büntetőjogába

Fiatalkorúak fogalma, az életkor jelentősége

Mindennapjainkból, a médiából ismert jelenség, hogy a tizennyolc év alattiak követnek el olyan cselekményeket, amelyet már a jog is valamilyen módon szankcionálni rendel. Az is köztudott, hogy ezen cselekményeiket gyakran egymás sérelmére követik el.

Ma a nemzetközi és hazai jog is a 18 év alatti személyeket gyermeknek(1)  tekinti.

A gyermekkor felső határa tehát a 18. életév. Ehhez képest kérdés, hogy hány éves kortól lehetséges egy gyermekkel szemben büntető jellegű joghátrányokat alkalmazni. Mindezt már eltérően szabályozzák az egyes országok.

Magyarországon 2013. július 1-től hatályos a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.), a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló a 2012. évi II. törvény (továbbiakban: Szabs. tv.), pedig 2012. április 15. napjától lépett életbe.

A Btk. a bűncselekményeket szabályozza, míg a Szabs. tv. azon cselekményeket, amelyek veszélyesek ugyan a társadalomra, de a bűncselekményeknél kisebb fokban, a hétköznapi nyelvben „bagatell büntető ügyként” is ismertek.

A Btk. - akárcsak a Szabs. tv. - a fiatalkorú fogalmát a felnőtt korúaktól való megkülönböztetésre használja(2).  Ugyanakkor a fiatalkor a büntetőjogi dogmatikában a gyermekkort követi.

Az új Btk. 105. §-a alapján fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. Sok vitát kiváltó újdonság, hogy a fiatalkor kezdő korhatára immár a 12. életév, a korábbi 14. életévhez képest.  Az új Btk. az emberölés alap és minősített eseteinek, az erős felindulásban elkövetett emberölésnek, az életveszélyt és a halált okozó testi sértésnek, a rablásnak (kivéve az előkészületet) és a kifosztásnak már a 12. életévet betöltött elkövetőjét is büntetni rendeli, feltéve, hogy az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással (16. §). E bűncselekmények kivételével továbbra is csak a 14. életévét betöltött személy vonható felelősségre.

A 14. (fenti hat bűncselekmény esetén 12.) születésnap utáni naptól kezdve az elkövető büntetethető, illetve 18. születésnaptól már nem vonatkoznak rá a fiatalkorúakra irányadó speciális szabályok(3) , azaz felnőttként büntethető.

A törvényi indokolás szerint a gyermek tizennégy éves korában az általános iskolát befejezi, eléri a testi és szellemi fejlettség azon szintjét, miszerint már büntetőjogi felelősségre vonható.
Napjainkban ugyanakkor felgyorsult a gyerekek biológiai fejlődése, korábban „érnek” és - ami inkább jellemző szerintem manapság - a felgyorsult információs társadalomban a gyermekek védtelenné váltak olyan különféle társadalmi hatásoktól, melyektől ezelőtt védve voltak.

A 12-14 év közötti gyermekek körében egyre jobban elterjed, hogy érdekeiket erőszakosan érvényesítik, s így a legagresszívabb bűncselekmények esetében a speciális prevencióhoz a társadalomba való beillesztéshez mindenképpen szükség van a büntetőjog eszköztárára(4).

A Szabs. tv. alapján fiatalkorú az aki, a szabálysértés elkövetésekor 14. életévét betöltötte, de 18. életévét még nem [27. § (1) bek.]. A büntethetőségi akadályokat, köztük a gyermekkort, e törvény nem sorolja fel külön, hanem értelmező rendelkezéseiben visszautal a Btk.-ra

Mi jellemzi e korosztály bűnözését és kihágásait a statisztikai kutatások alapján?

A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló elemzések szerint e korosztály erőszakos bűncselekmények elkövetésében való részvétele magas. Maga az erőszak és az erőszakos bűnözés főleg a fiatalabb korosztályra jellemző. Leggyakrabban rablást, zsarolást, kifosztást, garázdaságot és nemi erkölcs elleni erőszakos deliktumokat követnek el.

Megállapítható még az elkövetői kör lassú fiatalodási folyamata, egyre több alkalommal gyermekkorúak is bekapcsolódtak az erőszakos bűncselekmények megvalósításába, miközben  áldozati szerepük is megmaradt az elmúlt években: A fiatalok ugyanis főleg gyermekkorú társaik sérelmére követtek el egyre több testi sértést, rablást, zsarolást.

Ugyanakkor mind a fiatalkorúak, mind a gyermekkorúak által elkövetett bűncselekmények közül továbbra is a vagyon elleni bűncselekmények (lopás, betöréses lopás, rablás) a közrend elleni, az egészséget veszélyeztető bűncselekmények (garázdaság, visszaélés kábítószerrel), illetve az élet, testi épség és egészség elleni bűncselekmények (testi sértés, emberölés) emelkednek ki(5).

A fentiek konklúziója, hogy a fiatalok továbbra is testi erejük, ügyességük, illetve erőszakos devianciájuk miatt válnak leggyakrabban „elkövetőkké.”

Tipikusak a vagyon elleni bűncselekményeik körében az eszköz nélkül elkövetett, kisebb súlyú lopások, a bolti tolvajlások, vagy az egymás sérelmére elkövetett lopások, esetleg betöréses lopások.

Jellemző rájuk az egymás sérelmére történő csoportos elkövetési mód. Minden esetben a megtámadott sértetteket megfenyegetik a bántalmazáson túl. Ritkán tanúsítanak megbánó magatartást. Rablások esetében gyengébb a kifejtett erőszak, ezért általában gyengébb sértetti kört választanak (gyermekkorúak, idősek). Az elkövetési tárgyak jellemzően a mobiltelefonok, a készpénz, kerékpár, értékesebb vagyontárgyak, ruhaneműk. Gyakran feleslegesen brutálisak, az elkövetési tárgy megszerzéséhez szükségtelen erőszakot alkalmaznak. Főleg a 14 év körülieknél fordul elő a huliganizmus(6).

Személy elleni bűncselekményeknél az elkövetési módok egyre erőszakosabbak, a fiatalkorúak kegyetlenebbek, durvábbak, agresszívebbek(7).

Erőszakos bűnözésük sajátossága továbbá az elkövetői és az áldozati szerepek felcserélhetősége, átjárhatósága. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok egyszer elkövetői, máskor áldozati oldalon szerepelnek(8).

A szabálysértések körében a fiatalkorúak felelősségre vonására leggyakrabban szintén tulajdon elleni szabálysértés miatt kerül sor. Ide tartozik különösen a lopás, sikkasztás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, csalás, szándékos rongálás, nem gépi jármű jogtalan elvétele.

Magas még a verekedéssel, mást verekedésre felhívással elkövetett rendzavarások száma, és a garázdaság.

Az új szabálysértési törvényben meghatározott elzárással is sújtható szabálysértések közül tehát kiemelkedő számban tulajdon elleni szabálysértéseket követnek el a fiatalkorúak és gyermekkorúak továbbra is.

Itt megemlítendő, hogy a jogalkotó felemelte a tulajdon elleni szabálysértések felső értékhatárát 50.000 forintra a korábbi 20.000 forintról (Szabs. tv. 177. §), azaz az 50.001 forint alatti érték érték eltulajdonítása „csak” szabálysértésnek és nem bűncselekménynek minősül(9) .

A fiatalkorú elkövetőkkel való más elbánás követelménye, a velük szemben alkalmazható legsúlyosabb szankciók

A fiatalokkal való más elbánás követelményeit számos nemzetközi jogi és uniós dokumentum rögzíti. Lényege, hogy az elbánás az elkövető érdekét is szolgálja, középpontjában a nevelési eszme áll. A fiatalkorúakkal szemben inkább intézkedést kell alkalmazni büntetések helyett, ezzel is elősegítve a speciális prevenciót. Ez úgy valósulhat meg, hogyha a választott szankció igazodik személyi körülményeikhez és elősegíti reszocializációjukat(10).  

A más elbánás elve tehát elsősorban a felnőtt elkövetőkhöz képest fogalmaz meg eltéréseket. A „más elbánásért” van jelentősége annak, hogy az elkövető az adott cselekményt  fiatal korában követi el, mivel mind a büntető törvény, mind a szabálysértési törvény enyhébb szankciókat határoz meg részükre.

A Btk. 106.§ (1) bekezdése alapján: A fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani.

A Szabs. tv. 134. § (1) bekezdése alapján: A fiatalkorúval szemben a szabálysértési eljárást az életkori sajátosságainak figyelembevételével és úgy kell lefolytatni, hogy elősegítse a fiatalkorúnak a törvények iránti tiszteletét. A fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljék.

Egyszerű módon összegezve a szankcionálás célja, hogy a fiatalkorút „jobb emberré” nevelje.

A fiatalkorúak büntetőjogában ugyanakkor a nevelési cél prioritása mellett nem mellőzhető a büntetőjogi büntetés sem.  Ahhoz, hogy e nevelési program eredményes legyen, a fiatalkorúban tudatosítani kell, hogy a társadalom nem tolerálja a bűncselekményeket, akkor sem, ha azok kisebb súlyúak(11).

E cél eléréshez a hazai jogban alkalmazható egyik legjobb, szabadságelvonással járó büntetőjogi intézkedés a javítóintézeti nevelés.

A legtöbbet vitatott büntetés a végrehajtandó szabadságvesztés maradt, mely nem tarthat életfogytiglan, de a határozott tartama - az elkövetett bűncselekmények számától, súlyától és a ez elkövető életkorától függően - akár 20 évig is terjedhet.

Van olyan álláspont, miszerint a fiatalkorúakkal szemben a végrehajtandó szabadságvesztés csak a nagyon súlyos bűncselekményeknél kellene alkalmazni, végső megoldásként.  A végrehajtása során pedig komoly nevelő munkát kell kifejteni, mert a nevelő hatást csak az hozhatja meg, és nem a kiszabott büntetés mértéke(12).

A szabálysértési törvény szintén  sokat vitatott része, hogy fiatalkorúakkal szemben is lehetővé teszi a szabadságelvonást, az elzárás büntetés kiszabását. Ennek a maximális tartama alacsonyabb, mint a felnőtt korúak esetében, 30 nap, halmazati büntetés esetén 45 nap (Szabs. tv. 27. § (2) bek. a) pont). Van olyan álláspont, mely szerint, ha a szabálysértés mennyiségi szemlélet alapján különíthető el a bűncselekménytől, mivel „csekélyebb fokban veszélyes a társadalomra”, akkor semmi nem indokolja egy csekély fokban veszélyes cselekmény esetén a szabadságelvonó intézkedést(13).

Jelenleg ugyanis akár pár száz forint értékű árura elkövetett bolti lopás esetén is kiszabható 30 nap elzárás.

Ehhez köthetően az Alkotmánybíróság 3142/2013. (VII. 16.) számú határozatában lényegében kimondta, hogy a szabálysértési elzárás büntetés nem alaptörvény-ellenes, mivel a szabálysértési törvény elég garanciáit ad arra, hogy fiatalkorúval szemben legszűkebb körben, csak a kirívóan súlyos szabálysértések elkövetése esetén és legvégső esetben kerüljön sor elzárás alkalmazására. Garancia az is, hogy a fiatalkorúval szembeni kiszabására csak tárgyaláson, bírói mérlegelést követően a törvényes képviselő jelenlétében, illetve a személyi körülményeinek részletes megismerése után kerülhet sor(14).

Ezt az álláspont azonban több kritika érte, közülük kiemelendő dr. Vaskuti András kúriai bíróé, aki szerint a legnagyobb gond az, hogy a rövid tartamú elzáráshoz nem rendelhető semmilyen szakmai, pedagógiai program. További negatív következmény lehet, hogy a fiatalkorú beleéli magát a bűnelkövetői szerepbe, illetve az elzártság egyes fiataloknál lelki válságot okoz.  A szankciórendszerbe nem illeszkedik, mivel a szabálysértésért súlyosabb jogkövetkezmény járhat ténylegesen, mint egy bűncselekményért (az elzárás ugyanis nem függeszthető fel).

2016. január 1-jétől a jogalkotó kiküszöbölte a szabálysértési szankciórendszer ezen hiányosságát, és lehetővé tette,  az elzárás büntetés végrehajtásának próbaidőre való  felfüggesztését is (Szabs. tv. 27/A. §) . Így a jogalkalmazók  egy tágabb mozgásteret kapnak, és talán a fiatalkorúval szemben is nagyobb visszatartó erővel bír annak tudata, hogy a próbaidő tartama alatt nem követhet el újabb kihágást.

Üdvözlendő az a korábbi szabályozás is, hogy a szabálysértési törvény is  lehetővé teszi a közvetítői eljárásra utalást (Szabs. tv. 82/A.-82/K. §) a fiatalkorúak valamennyi szabálysértése esetében. Ha a közvetítői eljárás eredményes - azaz, ha a fiatal és a sértett egy független, harmadik személy (pártfogó) előtt megegyezik, - akkor a szabálysértési eljárást meg is lehet szüntetni.

A fentiekben arra törekedtem, hogy bemutassam, hogy mikor vonható egy fiatal felelősségre tetteiért, milyen cselekmények jellemzik ezen elkövetői kört, és milyen büntetések szabhatók ki velük szemben, melyek a legsúlyosabbak ezek közül.

Bár a legtöbb esetben egy megrovás, egy figyelmeztetés is elegendő a visszatartáshoz, de vannak olyan tettek, amelyeket nem tud sem a jogalkotó, sem a jogalkalmazó sem a társadalom ezen intézkedéssel tolerálni.

Ennek ellenére sem szabad elfelejteni, hogy a büntetőjog csak a végső megoldás lehet, és azt sem, hogy a fiatal megérdemel még egy esélyt.

Zárszóként úgy vélem, helytálló az a gondolatot, hogy a fiatalkorúak büntetőjoga, a gyermekvédelem és a családjog csak együttesen képes a fiatalkorúak szocializációjára, problémáik kezelésére(15).  Véleményem szerint ebből nem hagyható ki a köznevelési intézményrendszer sem: az iskola gyakran az elkövetési helyszíne, az ott kialakult konfliktusok gyakran előidézői a súlyosabb cselekményeknek.

Csak együttműködve lehet és kell megoldásokat találni.

2016. június 12.              

dr. Kozák Beatrix
bírósági titkár


------------------------------------
1. 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről, 1. rész 1. cikk

2. Belovics Ervin, Gellér Balázs, Nagy Ferenc, Tóth Mihály:Büntetőjog I. Általános rész; A 2012. évi C. törvény alapján, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Digitális Tankönyvtár,  2014, http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_548_Buntetojog/ch15s03.html

3.Halász Beáta: A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás specialitásai. In. Belügyi Szemle, 2014/12.  [továbbiakban: Halász] 60. o.

4. Czine Ágnes Az új Btk. és a kapcsolódó jogforrások, bírósági iránymutatások. HVG Orac Lap és Könyvkiadó Kft., Budapest 2014. 49-50. o.

5. Tájékoztató a 2012. évi bűnözésről. Belügyminisztérium Koordinációs és Statisztikai Osztály, valamint a Legfőbb Ügyészség Informatikai Főosztály, 40-49.o. http://www.mklu.hu/repository/mkudok5892.pdf

6. Milovszky Tamásné: A gyermek- és fiatalkorúak bűnözése a statisztikai adatok tükrében. [továbbiakban: Milovszky] 7. o. http://gabocza.ucoz.com/_ld/0/14_A_gyermek-s_fia.pdf  

7. Debreczeni im. 36-37. o.

8. Milovszky im. 6. o.

9. BM Jogszabály-előkészítő és Koordinációs Főosztály Koordinációs és Statisztikai Osztályának 2015. évi adatszolgáltatása  alapján

10. Schwarczenberger Hanna: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása In. Belügyi Szemle 2011/11. [továbbiakban: Schwarczenberger] 14. o.

11. Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának reformja hazánkban. In. Rendészeti Szemle: 2008/7-8.[továbbiakban: Ligeti] , 14. o.

12. Fenyvesi Csaba - Herke Csongor: Vélemény a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének Koncepciójáról. In: MAGYAR BÜNTETŐJOGI TÁRSASÁG: JUBILEUMI TANULMÁNYOK, Budapest-Debrecen - Pécs, 2011.[továbbiakban: Fenyves – Herke]. 64-65. o.

13. Nagy Marianna: Quo vadis Domine?Elmélkedések a szabálysértések helyéről a 2012. évi szabálysértési törvény kapcsán. In: Jogtudományi Közlöny, 2012. vol.67. no. 5. 222.o.

14. 3142/2013. (VII. 16.) AB határozat, http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/F34A40E998DDD4A4C1257ADA00524CD9?OpenDocument [továbbiakban: 3142/2013.  ABH]

15. Ligeti im.15. o.

Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.