Gróf Vay Lászlóné Beniczky Sarolta (1837-1913) szerepe Gyón község helytörténetében

Elöljáróban emlékeztetni szükséges arra, hogy a Tisztelt Értéktár Bizottság már több alkalommal tárgyalt a Vay család gyóni ágát érintő javaslatokat. A családtagok közül a bizottsági működés kezdetén gróf Vay Péter és excentrikus nővére, Vay Sarolta, majd 2023. márciusában gróf Vay László pályája kapott értéktári besorolást. Ebbe a sorba illik Kászonyi Dánielé (2016. április), majd az Első Magyar Hadiárvaház létrejötte is (2023. október). Mindezekre való tekintettel jelen javaslat a szükségtelen ismétlések mellőzésére törekszik.

A Beniczky család (micsinyei és beniczei) a legrégibb magyar nemes családok egyike. Az ősi família tagjai a sorjázó évszázadokban szép számmal töltöttek be fontos tisztségeket. Házasodás révén a rokonságban sok előkelő nemesi és főúri család található, mint például esetünkben is.

Beniczky Sarolta 1837-ben született a Pest-vármegyei Tótgyörkön (a település neve 1900-tól: Galgagyörk). Születési időpontját az érintett időszak anyakönyvének hiánya miatt nem lehetséges tovább pontosítani. Édesapja beniczei Beniczky Adolf (1807. – 1871. szeptember 19. Nagyvárad) földbirtokos, Bihar vármegye bizottmányának tagja, édesanyja tolcsvai Bónis Johanna (1813. - 1881. december 25. Gyón). A családtörténeti szakirodalmi adatok szerint két fiú testvére volt: Béla és Géza, közülük Béla érte meg a felnőtt kort.

Beniczky Adolf esetében említést érdemel, hogy testvérhúgainak egyike Veres Pálné Beniczky Hermin (1815–1895), a magyar nőnevelés úttörője. Ugyanakkor felesége, Bónis Johanna a korszak híres szépsége volt, akit az 1820-as évek végén országszerte szép Zsanétnak hívtak. Joggal, mert egy 1830-as pozsonyi bálon még a reichstadti herceg, Napóleon fia is udvarolt neki.

Szépségéből leánya is örökölt, akinek képzésére nagy gondot fordított. Beniczky Sarolta így széleskörű általános műveltségre, idegen nyelvekben, művészetekben való jártasságra, tudományos érdeklődésre, nemzeti elkötelezettségre tett szert. Különösen énekhangja volt kiváló. Már 15 évesen a pesti társasági élet ünnepelt kedvence lett. A korabeli lapok tudósítottak sikereiről, Telepy Károly (1828-1906) festőművész megfestette miniatűr portréját, a korszak ünnepelt költője, Tóth Kálmán (1831-1881) pedig versbe formálta tiszteletét:

B. Saroltának.

Úgy sír dalod, mint a bánat,
Mint a szív, ha már elfáradt.
Szőke kis lány, mi bajod van,
Hogy annyi bú van dalodban?

Fájva hallom énekedet,
Úgy zokog az, úgy kesereg:
Mintha benne, bús dalodba
Egész nemzeted zokogna.

Hattyú vagy, te hattyú-madár,
Búbánatnak rengő taván.
Ne dalolj! ne! úgy féltelek,
Hogy a szíved kettéreped.

Vagy dalolj! — hisz lelked dala
Nem a síró hattyú dala…
Hattyú-madár nem dalol így -
Az csupán bús, ez sírva víg.

Dalolj, dalolj, vígan sírva…
Ezt csak ily magyar lány bírja,
Hadd merengjünk lelked dalán
Szőke kis lány! arany madár!

1852 telén olaszországi képzésen vett részt, milánói zenetanárok segítették fejlődését. Az itthoni hangversenyeken, társasági eseményeken oktatója, Bognár Ignác (1810-1883), a Nemzeti Színház karmestere és énektanára, zeneszerző kísérte zongorán. Elementáris sikereket arattak, amiről még évtizedek múlva is megemlékeztek: „akkor legszebb lánya volt a pesti társaságnak, és különösen gyönyörű hangjával keltett figyelmet estélyek alkalmával.”

A fellépések sora 1855-ben véget ért, ugyanis jegyese, gróf Vay László (1823-1884) hazatért a londoni száműzetésből. A házasságkötést követően előbb Tiszacsegén, majd 1861 után Gyónon éltek. Négy gyermekük született:

• László (1856. március 18. Pest – 1856. április 24. Pest)
• Sarolta (1857. május 21. Pest – 1918. május 23. Lugano)
• Judit (1860. március 24. Tiszacsege – 1861. április 27. Pest)
• Péter (1863. szeptember 26. Gyón – 1948. február 28. Assisi)

1856-ban Bognár Ignác az egyik kotta-kiadványa ajánlásában fejezte ki tanítványa iránti tiszteletét. A gyóni kastélyban évekig házitanítóként alkalmazott Kászonyi Dániel (1813-1886) a következő benyomásait örökítette meg:

„Felültünk a könnyű kocsira – ő maga hajtott -, és este nyolc óra után odaértünk gyóni birtokára. Mindjárt bemutatott feleségének, Sarolta grófnőnek, aki Beniczky lány volt, majd anyósának is. Kislánya pedig, akit szintén Saroltának hívtak, rögtön a nyakamba ugrott, és megcsókolt. Hamarosan otthon éreztem magam barátom házában. A grófné nagyon barátságos volt hozzám, szeretett tudományos témákról beszélgetni. (…) A grófné valaha kitűnő énekesnő is volt, de a zenét elhanyagolta, mert férjének nem sok érzéke volt hozzá.”

Férje ösztönzésére angolul tanult és a gyóni kúriában valóságos kulturális központot alakított ki. Ez a környezet saját gyermekei mellett például az iskolai szünidőkben rendszeresen idelátogató Justh Zsigmond (1863-1894) személyiségének fejlődésére is kedvezően hatott:

„A középiskolai évek alatt Vay Péter volt leghűségesebb társa. Ezenfelül a gyóni nemzetközi, művészi környezetben megtalálta mindazt, amit Szentetornyán nélkülözött. Könyvtárt, zenetermet és, mi több, a háziasszonyban egy nagyműveltségű, sziporkázó szellemű, mindent megértő és mindent megbocsátani tudó úrinőt. Minden tekintetben âme d’ élite volt, mint Balzac nevezi, gróf Vayné Beniczky Sarolta és azon ritka lények egyike, kiknél szív és lélek egyaránt kifejezést talált és elvarázsolta mindazokat, kikkel érintkezett, öregeket és fiatalokat egyaránt. Ettől a váratlan látogatástól kezdve Zsigácska a karácsonyi és húsvéti szünidöket rendszerint Gyónon töltötte, és kétségkívül erős hatással volt rá mindaz, amit itten látott és hallott, nem kevésbé, amit itten olvasott, mert ezen, az átlagos magyar kastélyoktól eltérő fedél alatt mindenki olvasott, írt vagy festett, és az elmaradhatatlan kocsikázásokra és lovaglásokra csak délutánonként került a sor.”

Jó ügyek támogatójaként, rangos társasági események résztvevőjeként visszatérően találkozhatunk a nevével a kor lapjaiban. 1871 májusában például a gyóni reformátusok pásztora, Kalicza Ferenc tiszteletes úr adott számot arról, hogy „aranyrojtokkal szegélyzett veres posztóból készült díszes úrasztali terítőt csináltatott, ezen fölül minden sátoros innep alkalmával a szegények között általam pénzt vagy ruhanemű kegyadományokat osztatott ki”.

Az 1870-es - 1880-as években érzékeny családi veszteségek érték: előbb édesapja hunyt el (1871. szeptember 19. Nagyvárad), őt 10 év múlva édesanyja követte (1881. december 25. Gyón), végül férje halt meg egy rokonlátogatáson (1884. november 25. Berkesz).

Ma is érdemes számon tartanunk, hogy 1894. áprilisában a beteg gróf Vay Pétert Rómában ápolva abban a ritka (és ma már nehezen elképzelhető) kitüntetésben részesült, hogy a pápa hosszas magánkihallgatáson fogadta. Ráadásul úgy, hogy akkor még protestáns volt.

A halálát megelőző évben, 1912-ben a gyóni birtokra invitálta a Jézus Isteni Szívéről Nevezett Karmelita Nővéreket. Forrás: Anna Maria Tauscher van den Bosch (1855-1938), a Jézus Isteni Szívéről nevezett kármelita nővérek alapítónőjének önéletrajza:

„Új alapítás volt a gyóni zárda. Ezt a szép birtokot vayai Vay grófné ajándékozta az Isteni Szívről Nevezett Kármelnak. Fia, Msgr. vayai Vay olyan nagylelkű volt, hogy nemcsak teljesítette haldokló édesanyjának a birtok átengedésére vonatkozó akaratát, hanem egy gyermekotthont és egy kápolnát is épített a kastélyhoz. 80–100 szegény gyermek lelt most otthonra, s mivel a katolikus templom eléggé távol van, kápolnánk egyelőre plébániatemplomul szolgál a környékbeliek számára.”

Özvegy gróf Vay Lászlóné 1913. április 3-án, a németországi Baden-Baden fürdővárosában hunyt el. Édesanyja végakaratát gróf Vay Péter minden vonatkozásban teljesítette, így a község szegényalapjához is eljuttatta adományát, amelyet Gyón község képviselőtestületi jegyzőkönyvének 28/1913.(júl. 13.) számú határozata rögzített:

Tárgy: Néhai özv. gróf Vay Lászlóné úrnő Őméltóságának adománya:

Garzó Sándor főjegyző bejelenti, hogy méltóságos Vay Péter úr egy 300 koronáról szóló takarékpénztári könyvecskét küldött Gyón község szegényalapja részére megboldogult édesanyja óhajtása folytán.

Határozat: A Képviselőtestület a legmélyebb köszönettel elfogadja szegényalapja számára a fennkölt lelkületű grófné nemes adományát és utasítja az elöljáróságot, hogy fejezze ki mélt. gróf Vay Péter úr előtt legmélyebb sajnálkozását és részvétét Istenben megboldogult édesanyja elvesztése fölött és a küldött adományért hálás köszönetét.

Gróf Vay Péter később, a támogatásával épült és 1938-ban átadott péceli lelkigyakorlatos ház parkjában latin feliratos fehér kőfeszületen örökíttette meg édesanyja emlékét. A mementó sajnos ma már nem létezik.

Ugyanakkor Nagy László helyi festőművész 2025-ben elkészítette gróf Vay Lászlóné „korosított” portréját, mely a javaslat képi mellékletében látható.

Gróf Vay Lászlóné Beniczky Saroltának elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Vay kastély korának kulturális központjává vált, majd életútja végén a karmelita nővérek Gyónra településében is. Feljegyzést érdemel zenei tehetsége és műveltsége, a XIII. Leó pápánál tett magán audienciája. Gyón község helytörténetét jelentősen gyarapította, melynek méltó megörökítési módja az értéktári védelem a kulturális örökség kategóriában.

Bibliográfia

Összeállította: Valentyik Ferenc