Az előadásom az alábbiakban olvasható:
„Máriagyűd Siklós város településrésze Baranya megyében, korábban önálló község. Neve 1934-ig Gyűd volt, 1977-ben csatolták Siklóshoz. A 2001-ben mintegy 1500 lelket számláló Máriagyűd híres Mária-kegyhely, búcsújáróhely.
A kegytemplomtól keletre található a Szentkút. Ennek vizét a „gyűdi korsókban” vitték haza az idelátogató zarándokok. Máriagyűdön minden Márianapkor és jelesebb katolikus ünnep alkalmával búcsút tartanak, évente 25-27 alkalommal. Az évente idelátogató zarándokok számát ötszázezerre becsülik.
A mai Máriagyűd dombja alatti forrás a már a Római Birodalom idején természetes pihenőhelyként szolgált, amikor erre futott a Sopianae-t (a mai Pécset) és Mursát (a mai Eszéket) összekötő út. Később hunok, longobárdok, avarok, majd antok (keleti szláv törzs) laktak ezen a vidéken. Valószínűleg a keresztény szlávok Szűz Mária-oltárt helyeztek itt el.
A hagyomány szerint a falu nevét a magyar honfoglalók közt érkező Győd (vagy Eudu, Győd, Gyödö) vezérről, Etu kun vezér fiáról kapta. Szent István király az 1000 körül Pécsváradra telepített bencés szerzetesekre bízta a vidéket, akik 1006-ban megtalálták a kegyelettel körülvett Mária-szobrot és kápolnát emeltek fölé. 1148-ban II. Géza király templomot építtetett itt. A király és főnemesei gyakran látogattak ide. A kápolnát a 15. században gótikus stílusban újjáépítették, majd a 18. században nagy barokk stílusú templomot emeltek.
Itt vonult keresztül csapatával Csulai Móré Fülöp pécsi püspök a mohácsi csatába igyekezve, ahol életét vesztette. A török megszállás idején a templom nem működhetett tovább: benne mecsetet alakítottak ki. 1687-ben a közelben arattak nagy győzelmet a keresztény seregek a török felett a harsányhegyi csatában. A templomot azonban előbb a görögkeletiek, majd a kálvinisták vették birtokba, mielőtt visszakerült a katolikusok kezébe.
1977-ben Siklós várossá válásakor annak városrésze lett. 2018-ban biztonságosabbá tették a városrész és a városközpont közti közlekedést, amikor megépítettek egy körforgalmat.[1]
Az eredeti Mária-szobor átvészelte a tatárjárást, a török időkben azonban eltűnt. Ma Eszéken látható. A Rákóczi-szabadságharc idején került oda és azért, hogy a várható harcok nehogy kárt tegyenek benne. A szatmári béke (1711) után a gyűdiek visszakérték, de nem akarták nekik visszaadni, és hiába fordultak a római egyházi törvényszékhez is. Így Rudnay Mátyás más képet állítatott a gyűdi oltárra.
A korabeli feljegyzések szerint Szűz Mária 1687-ben jelent meg fényözönben az akkor még apró templom ablakában egy Tamás nevű katolikus gazdának, abban az időben, amikor a templom a kálvinisták kezén volt, majd ezután újra Mátyás siklósi ispánnak, a vele lévő Huppi János kálvinista gazda azonban nem látta, csak miután Mátyás azért imádkozott, hogy a másik is láthassa. Ezután történt, hogy Kraljevics Tamás ferences gvárdián személyesen a szigetvári Vecchi gróf generálishoz fordult, aki megparancsolta, hogy a templomot adják vissza a katolikusoknak. 1757 december 4-én keltezett irat szerint egyházi nyomozás történt, mely elismeri csodatévő szent helynek a templomot.
A kegyhelyhez kötődnek Mária következő népnyelvi nevei: Harsányhegy fehér asszonya, Forrásközi Boldogasszony.
Máriagyűdöt hivatalosan VII. Pius pápa ismerte el zarándokhelynek 1805-ben.A ferencesek építette és a Sarlós Boldogasszonynak szentelt barokk kegytemplomot 1964-ben újították fel belülről, 1972-ben kívülről, az oltárok felújítása 1981-ben kezdődött. A kereszt alaprajzú mai templom 1742-ben épült, Batthyány Kázmér gróf, horvát bán adományából. 1995-1996-ban nagyarányú külső és belső műemléki felújításokat eszközöltek Pavlekovics Ferenc plébános ideje alatt. Ekkor készültek a templombelső falfestményei, melyek Szilágyi András és testvére Szilágyi Domokos művei.
2008. szeptember 14-ével bazilika címet adományozott a kegytemplomnak XVI. Benedek pápa.
A kegytemplom plébánosa Keresztes Andor.
A kegytemplomtól keletre található a Szentkút.
A mai kegytemplomhoz csatlakozó Szent Mihály kápolna jobb oldalán található csúcsíves bemélyedés a hagyomány szerint az eredeti kápolna beépített maradványa.
A kegytemplomi dombon Kálváriát építettek. A stációk domborművei a pécsi Zsolnay porcelángyárban készült kerámia kegyképek”.
Ezzel zártam előadásomat.
A megérkezésünket követően sajnos nem tudtuk megközelíteni busszal a bazilikát a sok gépjárműtől, ezért 800 métert gyalogolnunk kellett, ami nagyon fárasztó volt, mert olyanok is részt vettek a zarándoklaton, akik láb és ízületi problémáik is vannak és azért jöttek el, hogy imádkozni tudjanak a Szűz Máriához.
Sajnálattal vettük, hogy misét nem tartottak, de mindenki tudott imádkozni, a Szentkútból vizet meríteni. A hely és a templom szépsége magával ragadott mindenkit és a Szűz Mária szobra olyan erővel hatott mindenkire, hogy nem tudott elmenni úgy senki a szobor előtt, hogy nem imádkozott.
16 óráig szabadon mehettek vásárolni, mivel e napon volt a roma búcsú és rengeteg árus volt, akik kegytárgyakat árultak.
16 órakor indultunk vissza a busszal és Dömsödön álltunk meg a FERROVILL TECHNIKA KFT éttermében, ahol meleg ételt biztosítottam minden résztvevőnek, mivel Máriagyűdön semmilyen meleg étkezési lehetőséget nem találtunk.
A visszajövő úton szintén a hosszú utazást kellemessé téve vetélkedőt, illetve villám kérdéseket tettem fel a gyerekek részére azokról a történelmi helyekről, ami mellett elhaladtunk (Siklósi vár, Mohács történelme, Csele patak történelme, stb.) és ezáltal a szülök is nagyon jól szórakoztak, mert olyan válaszok is elhangoztak, amiken jót tudott nevetni mindenki.
Mindenki jól érezte magát a buszon és jó kedvel, jó hangulattal érkeztünk meg a Dömsödi étterembe, és étkezés után indultunk Dabasra, városunkba. Mindenki nagyon köszönte, hogy részt vehetett ezen a csodálatos helyen és mondták, hogy örök emlékként marad meg bennük a mai nap eseményei.
Én természetesen elmondtam, hogy nem csak nekem kell köszönni, mivel én hiába írtam volna meg a pályázatot, ha az Emberi Erőforrás Minisztériuma nem támogatott volna bennünket.
Ezúton is szeretném megköszönni a Dabasi roma keresztények nevében, hogy támogatást nyertünk pályázatunkra.
Köszönettel:
Rafael Gyula
Dabas Város Roma Nemzetiségi Önkormányzatának Elnöke