Varga László fafaragó 1942. december 18-án látta meg a napvilágot Ladánybenén, édesanyja máig ott él. Középiskolai tanulmányait Nagykőrösön végezte. Itt igazi értő társakra és nagyszerű pedagógusokra talált, akikkel valódi kulturális műhelymunkát végeztek. Gyerekkora óta kitűnt a kézügyességével, s a középiskolai évek alatt érdeklődése a fotózás irányába fordult.

A gimnázium befejezését követően 27 hónapig volt katona, majd 1964-ben települt Dabasra. Itt a Művelődési Házban kezdett dolgozni. Művészeti előadóként a művészeti és színjátszó csoportot vezette, segítette, szervezte a fiatalok közösségi életét, a nyári táborozást. Hosszú és aktív dabasi éveit követően került a rendszerváltozás előtti években a hernádi TSz-be.

A települések iránti érdeklődése és baráti kapcsolatai vezették arra, hogy elindítsa a Négy illetve Három falu című újságot, amelyet több mint egy évtizedig szerkesztett. Igazi alkotó ember, szívesen olvas és ír, az Újhartyáni képeskönyv szerkesztője. Emellett a képzőművészet területén is a grafikától, a linómetszésen át a fényképezésen keresztül sok mindenben kipróbálta már magát.

Nyugdíjba vonulását követően elsősorban egy szenvedélyének, a fafaragásnak él. Kopjafái, szobrai, szárnyas oltárai, székely kapui ma már nem csak a térségben, hanem az ország számos pontján hirdetik az alkotójuk nevét. Munkáját mindig odaadással és nagy körültekintéssel végzi, gondosan ügyelve az alkotás motívumvilágára. Dabason ő faragta dr. Lakos János, Dabasi-szőlőkben Dinnyés Lajos emlékoszlopát, a gyóni temetőkaput, a Sári Rétesház tábláját, a Kossuth Lajos Általános Iskola kopjafáit.

Feleségével 45 éve élnek boldog házasságban. Két gyermek édesapja és négy unoka boldog nagypapája.