Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility
2025. február 15. szombat
Kolos, Georgina, Gina
Holnap: Julianna, Lilla napja lesz

TÉB nyilvántartás

A Madách család történetének felsődabasi vonatkozásai

INFORMÁCIÓK A Madách család történetének felsődabasi vonatkozásai
Javaslati adatlap: letöltés
Jegyzőkönyv: 
TÉB határozata:
Melléklet: letöltés
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata:
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása:
Javaslattevők: Valentyik Ferenc
Felvétel ideje: 2024.09.03.
Megyei értéktárba továbbítva:
Kategória:  Kulturális örökség
Megyei Értéktár döntése:

A Madách család történetének felsődabasi vonatkozásai

Madách János
(1785-1833)

A Madách család históriájával történészek, genealógusok, irodalomtörténészek sora foglalkozott kisebb-nagyobb tanulmányokban és kötetekben. Kutatásaiknak köszönhetően vált köztudottá, hogy a sztregovai és kiskelecsényi Madách család a legősibb magyar középnemesi famíliák egyike. E tétel igazságát a 200 éve született költő, Madách Imre (1823-1864) bizalmas barátja, Nagy Iván (1824-1898) genealógus, történész által összeállított családfa hitelesen bizonyítja, mely a szerző fő műve, a „Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal” című sorozat hetedik kötetében jelent meg, 1860-ban. Elkészítéséhez a költő minden szükséges adatot rendelkezésre bocsájtott, sőt a családi levéltárba is betekintést biztosított.  Nógrád vármegye törzsökös családjának gyökerei a XIII. században eredeznek és a neves elődök, ősök sorában vitéz katonákat, tudományos „literátus” férfiúkat egyaránt találunk, s a rokoni kapcsolatok még a híres zerinvári gróf Zrínyi Miklós (1508-1566) hadvezérhez is elvezetnek.

Birtokaik tetemesebb része Nógrád és Hont vármegyékben terült el, és lakásuk is főleg erre a két megyére terjedt. A kelecsényi ág azonban a XVIII. században kihalt, míg a tovább élő sztregovai ág a XIX. században sarjai közül kinevelte a legnemesebbet, „Az ember tragédiája”, a magyar drámairodalom legjelentősebb darabjának szerzőjét.

S hogy a jeles família történetének a Pest-vármegyei Dabashoz, pontosabban szólva Felsődabashoz kötődő epizódja is van, arról a város legújabb kori helytörténetében, 2016-ban értesültünk. A Dabasi Újság júniusi számában Kosztolányi Gyula önkormányzati képviselő a tanácsi vezetés rendeletével 1969-ben lezárt és sorsára hagyott felsődabasi öregtemető kegyeleti parkká alakítása érdekében tett erőfeszítéseket ismertette: „Tavaly halottak napjára már a sírok zömét megközelíthetővé tettük. A kb. 150 sírból még 90-et felkeresnek a hozzátartozók. Sikerült, a valószínűleg lopásra valakik által előkészített, a temető kijáratához közel rakásra hordott síremlékeket Hostyinszki Attila restaurátor közreműködésével felújítani, és egymás mellé felállítani. A felújított síremlékek megtekinthetők. Sajnos nem tudjuk a temető mely sírhelyeihez tartoznak, ezért jól látható helyen, a Lakrovics-kápolna előtt állítottuk fel őket.” A sírkőmaffia karmaiból kimentett és a felújítás után felállított értékes márvány sírkövek egyike Madách János táblabíró családjának emlékét hivatott őrizni, mint ahogyan azt a restaurált felirat tanúsítja:

ITT NYUGSZANAK / HÁROM GYERMEKEIK PORAI MELLETT / SZTREGOVAI ÉS KELECSÉNYI / MADÁCH JÁNOS / TÖBB NEMES MEGYÉK TÁBLA-BÍRÁJA / ÉS SZERETETT HITVESE SZÜLETET / KEŐFEJŐ KAROLINA / KIK MIUTÁN 12 ÉVEKET TÖLTÖTTEK / BOLDOG HÁZASSÁGOKBAN / AMAZ ÉLETÉNEK 47K ÉVÉBEN 1833BAN / EZ ÉLETÉNEK 36K ÉVÉBEN 1834BEN / MINDKETTEN NOVEMBER 9KÉN / E VILÁGBÚL KIMULTAK. / ÖT ÁRVÁK ÉS EGY KESERGŐ ANYA / GYÁSZOLLYÁK SZÜLEIKET / SIRATTYA GYERMEKEIT.

Voltaképpen ki is volt Madách János táblabíró? A jeles drámaíró édesapjának, idős Madách Imre (1781-1834) földbirtokos, császári és királyi kamarásnak a legfiatalabb testvére. Édesapjuk Madách Sándor (1756-1814) megyei főügyész, majd ügyvéd, édesanyjuk Rusz Anna (1755-1815), akik 1778. május 31-én, Pesten kötötték házasságukat.  Kilenc élő gyermekük született, a két fiún kívül még hét lány: Karolina (Varga Sándorné), Klementina (Amália néven apáca), Johanna (Neumann Ferencné), Jozéfa (Czarich Balásné), Magdolna (Ruzsiczky Jánosné), Ludovika (Hofbauer Ferencné), Anna (Gyürky Istvánné). Madách János 1785. szeptember 16-án, Alsósztregován született. .

Az édesapa, Madách Sándor képességeivel, jogi tudásával, szorgalmával kulcsszerepet játszott a család történetében, hiszen a korábban megfogyatkozott ősi vagyont ismét visszaszerezte. Kivívta az utókor megbecsülését is: „Nagy képzettségű, mély, tudományos készültségű jogtudós volt. Felépíttette az 1758-ban leégett alsósztregovai kastélyt, összegyűjtötte a család régi okleveleit, rendezte a családi levéltárat, megalapította a sztregovai könyvtárt. Számos latin nyelven írt munkájának kéziratát a sztregovai levéltár őrzi.”

A fiai jövőjéről való gondoskodás fontos motivációt jelentett számára: „… óhajtottam nevemet két kedves fiamban régi fényére emelni, szinte egész életemet jószágok szerzésére és visszaszerzésére fordítottam” - írta 1811 márciusában egy családi szerződésben. Tisztában volt vele, hogy a két fiú eltérő habitust és világlátást képvisel, minek következtében pályájuk is másként alakul majd: „Imre volt a szemefénye, a hat lány után született első fiú. A második fiút, Jánost, csak korholni tudta, mert az nem kedvére való természet volt: pompázni szerető gavallér, négylovas úrifiú, fűnek-fának szívesen kölcsönadó jó cimbora. Imre azonban szelíd és szeretetreméltó külseje mögött olyan tulajdonságokat hordott, amiket apja nagyon szeretett: nagy elragadtatásoktól tartózkodó józanságot és olyan takarékosságot, amelyet már konok fukarságnak lehetett nevezni.” Az ebben a helyzetben méltányosságra és a nehezen visszaszerzett családi birtok megtartására egyaránt törekvő családfő 1814. decemberi halála után néhány évvel valóban elváltak a fiútestvérek útjai.  

Madách János Alsósztregován, saját örökrészén tervezte családalapítását, de a Guszman Jozefával kötött házasságából nem született gyermek, mi több, felesége 1821. november 25-én elhunyt. Másodikként a Pest-vármegyei Keőfejeő Karolinát (1798-1834) vette nőül, vélelmezhetően már 1822-ben. Az új nászhoz kapcsolódóan sorsformáló, a családi birtokot egybetartó egyezséget kötöttek a Madách-fivérek: a költő édesapja átvállalta a János öccse birtokrészét terhelő tetemes peresített kintlévőség ütemezett, félévenkénti fizetési kötelezettségét, mely hosszú távon jó megtérüléssel kecsegtetett. Továbbá azt is vállalta, hogy öccse életútja új kezdetét, birtokvásárlását – szintén a kontraktus keretében – ezen felül még kölcsönadással is segíti.

Madách János ezt követően elhagyta Nógrád vármegyét és feleségéhez költözve Felsődabason telepedett le. Madách Jánosné Keőfejeő Karolina édesanyja, Hülff Erzsébet, és nevelőapja, Kovachióczy László itt, és a szomszédos Inárcspusztán rendelkezett birtokkal. Hülff Erzsébet (1780-1847) elsőként Keőfejeő József felesége volt és leánya, Karolina ebből a házasságból származott. Másodjára Kovachióczy Lászlóhoz (1766 – 1843) ment nőül, akit 1817. augusztus 22-én Pest vármegye hadi főadószedőjének neveztek ki, és ebben a tisztségében 1818-ban, 1820-ban, 1829-ben és 1832-ben egyaránt megerősítettek.  Kovachióczy László 1831-ben lett a Nemzeti Casinó tagja, és nevét 1834-ben a Budai Magyar Színésztársaságot támogató adakozók között is ott találjuk.

Madách János Pest-vármegyei sorsa erősen kötődött felesége mostoha apja és anyósa kétlaki, Pest és Felsődabas között megosztott életvitelének mintájához, akiket Pesthez Kovachióczy László lakása és hivatala, Felsődabashoz pedig a családi birtok kötött. Felsődabas teljes lakossága 1822-ben 501 főt tett ki. A házak száma 37, a családoké 98, a jobbágy családfőké 16, a zsellér családfőké 50, a kézműveseké 8, a tisztviselőké 1. A férfilakosságból 204-en a római katolikus felekezethez tartoztak, 1 férfi volt evangélikus, és 34 a zsidó férfiak száma. Az éves születések szám 8, míg a halálozásoké 10. A határban a szántóföldeken leginkább rozsot és árpát termeltek, s meghatározó földbirtokosként a gróf Beleznay családot örökítették meg a krónikák. Szerény templomát 1716-ban építették, melyet a Szentháromság tiszteletére szenteltek. Az egyszerű szentély 1829-ig szolgálta a település katolikus közösségét, amikor megépítették a mai templomot, melyet 1885-ben Udvardy Sándor tervei alapján jelentősen kibővítettek.

A Madách-fivérek közötti kapcsolat tovább élését mutatja, hogy 1823. október 11-én idős Madách Imre és felesége, Majthényi Anna (1789-1885) voltak Felsődabason a keresztszülei Madách János és Keőfejeő Karolina Sándor László Imre névre keresztelt gyermekének. Izgalmas talány, hogy az akkor kilencedik hónapos Madách Imrét szülei vajon magukkal hozták-e Felsődabasra, avagy a dajkájára bízták Alsósztregován? Az esemény kapcsán a Radó György-Andor Csaba szerzőpáros „Madách Imre életrajzi krónika” című, 2006-ban megjelent művében erről a következőt olvashatjuk: „Jóllehet Madách Imre jelenlétére nincs bizonyítékunk, mégis valószínűbbnek látszik, hogy a házaspár magával vitte őt is Dabasra, mintsem az, hogy otthon hagyták volna, a dajka gondjára bízva.  A házaspár elsőszülött fiúgyermeke másfél hónapos korában, 1812 elején meghalt, újabb fiuk csak több mint tíz év után született. A már nem fiatal házaspár (az anya 34, az apa 42 éves volt) valószínűleg nem hagyta „magára” Madách Imrét. Döntésüknél nyilván azt is számításba vették, hogy a gyermek megbetegedése esetén ugyanolyan gyorsan eljuthatnak Pestre, mint Alsósztregováról Losoncra, ráadásul Pesten jobb orvosi ellátásra számíthatnak.”

A fennmaradt adatok azt mutatják, hogy idős Madách Imre pontosan teljesítette öccse felé az 1823-ban önként vállalt fizetési kötelezettségeit. A folyamat 1829 végére vezetett oda, hogy Madách János az egyezség alapján felhalmozódott tartozása fejében átadta a saját sztregovai birtokrészét a peresített kintlévőséget meghitelező bátyjának.

Érdemes tisztázni, hogy Madách János 1823. évi táblabírói kinevezése Pest vármegye megtisztelő kitüntetése volt, de tényleges munkakörrel nem járt. Lexikon címszó adata rögzíti, hogy akkoriban minden jobb fajta birtokos nemes megkapta ezt a címet, létszámuk egy-egy vármegyében 100-500 között változott, országosan elérte a 8-10.000 főt. Madách János 1827-ben nemesi bizonyítványt is kapott. Az igazolást ő maga kérte arról, hogy „néhai Sztregovai Madách Sándor Urnak törvényes és természet szerént való fia légyen”, mert csak így folytathatta ausztriai perét egy, az édesapjától ráháramlott ottani adósság ügyében. Kérelmét egy 1815. évi, testvérével, idős Madách Imrével tett osztályegyezség eredetiben történt benyújtásával támasztotta alá, melyet az 1827. február elsejei kisgyűlés kedvezően bírált el és az ausztriai bírósági felhasználásra tekintettel latin nyelvű bizonyságlevelet állított ki a leszármazásról.

Házasságát - a síremlék feliratának adatait alapul véve - nyolcszor koronázta gyermekáldás, de három kisgyermek temetése családja esetében is igazolja a korszakra jellemző magas gyermekhalandóságot.
A közelmúltban elhunyt elkötelezett Madách-kutató, Andor Csaba (1950-2022) publikációjából – a sírfelirattal egyezően - tudható, hogy öt gyermeke érte meg legalább a felnőtt kor kezdetét: László (Dabas, 1824 körül – Pest, 1842. július 24.); Béla (Pest, 1827. február 14. – Rád, 1866. október 15.); Karolina (gyöngyösi Somogyi Ferencné, Pest, 1828. április 16. – Nagykövéres, 1891. június 3.); Sándor (Pest, 1830. november 21. – Ordaspuszta [Bercel], 1868. február 9.) és Erzsébet (Kajtár Bodonyi Ágostonné, Pest, 1833? – Irsa, 1858. február 6.). Ezen az ágon még a XIX. században meghalt a család utolsó férfi tagja is.

A gyermekek még kiskorúként az árvák sorsára jutottak. Édesapjuk, Madách János 1833. november 9-én, Pesten, életének 49. évében hunyt el. Halálának okáról a legtöbbet Harsányi Zsolt regényéből tudhatunk meg, a szerző leírása szerint a szüleitől örökölt szervi szívbaj („mellyvízi nyavalya”, „hydropectoris”) okozta a váratlan és korai halált.  Felesége ebben az évben szülte utolsó leánygyermeküket, de egy évvel később, gyászjelentése szerint szintén november 9-én, Pesten ő is visszaadta lelkét Teremtőjének.  

Az öt kiskorú árva ellátása és felnevelése Keőfejeő Karolina édesanyjára, Hülff Erzsébetre és nevelőapjára, Kovachióczy Lászlóra hárult. Kötelezettségüknek tisztességgel eleget tettek, segítségükkel az árvák eljutottak az önálló élet kezdetéig, közülük pl. Madách Béla 1851. január-1853. április között a Budaörsi járás főszolgabírói tisztségét töltötte be.

Ugyancsak ők gondoskodtak a méltó síremlékről is, mint arra a felirat „kesergő anya” megfogalmazása utal. Hülff Erzsébetnek még az egyik unokája halálát is meg kellett érnie, Madách László éppen a felnőttkor küszöbén, 1842. július 24-én, Pesten hunyt el, őt is a felsődabasi családi sírkertben helyezték végső nyugalomra. A nevelőszülők - gyászjelentésük szerint - később maguk is Felsődabason temetkeztek.  Kovachióczy László Pesten, 1843. november 22-én, életének 77. évében, aggkori elgyengülésben hunyt el, míg felesége 1847. július 6-án, szélütés következtében követte őt.    

Hosszú évtizedek, emberöltők feledésének csendjét követően, 1929-ben a felsődabasi Madách-sírról tudomást szerzett az akkoriban ócsai közjegyzőként működő Falu Tamás (1881-1977) író, költő. Valószínűleg az egyik felsődabasi ügyfelétől származhatott az ismeret, melyet a Petőfi Társaság november havi baráti összejövetelén, Budapesten a tagtársakkal is megosztott. A meglepő információ az MTI tudósításába is bekerült:

 „Érdeklődést váltott ki az a jelentés, hogy Dabason a temetőben Madách-sír van. Falu Tamás érdeklődött az ügyben, de csak annyit állapíthatott meg, hogy az elhunytnak Madách János volt a neve, 1830-ban született és nemesi előneve azt sejteti, hogy Madách Imrének vérbeli rokona volt. A Petőfi Társaság kikutatja, milyen kapcsolat fűzi a dabasi sírban nyugvó Madáchot Madách Imréhez.”

A közlemény hiányosan és pontatlanul hivatkozik a sírfeliratra. Sajnos a feltárási elhatározás csak szalmalángnak bizonyult, valós tett és ennek hiányában eredmény sem követte. Pedig egy elemző tanulmány nagy segítséget jelentett volna 1932-ben az „Ember küzdj!” című regénye kapcsán előzetes kutatásokat végző Harsányi Zsolt (1887-1943) írónak, aki Madách Imrének, Az ember tragédiája szerzőjének élettörténetét írta meg három részes alkotásában. Madách János alakját ennek hiányában is belefoglalta a trilógia első kötetébe, de a megformálásához szükséges információkat a családi dokumentumokból szerezte, Felsődabason nem végzett anyaggyűjtést.
 
A regényből megtudhatjuk, hogy a Madách fivérek közötti vagyoni megegyezés létrejöttében a háttérben komoly szerepe volt a sógorasszonynak, Majthényi Annának, aki – kölcsönös alapon - nem szívlelte sógorát és kifejezetten örült a felsődabasi költözésnek. A viták, konfliktusok forrása jelentős részben a politikai nézetek eltéréséből adódott, hiszen idős Madách Imre császári és királyi kamarásként a bécsi udvar megbízható emberének számított, míg Madách János az éledező magyar reformgondolatot képviselte a családban. Ugyanakkor méltatlan lenne elhallgatni, hogy idős Madách Imre és Majthényi Anna gyermekei 1848-ban, azaz amikor igazán kellett, nagyon is meghallották a haza hívó szavát, és komoly áldozatot hoztak érte. Gondoljunk Madách Mária (1813-1849) és családja tragédiájára, Madách Pál (1827-1849) halálára, avagy Madách Imre bebörtönzésére 1852-ben.
 
Sztregovai és kelecsényi Madách János táblabíró felsődabasi évei sajátos, egyedi fejezetet képeznek a Madách család históriájában. A településen töltött idő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a határban dűlőnév emlékeztessen erre az értékes periódusra, ugyanakkor Madách Imre nevét a szocialista érában is utcanév hirdette Dabason.  A tucatnyi felsődabasi évben volt öröm és bánat, sűrűsödött bele remény és tragédia, méltóan a költő örökérvényű intelméhez: „Ember küzdj és bízva bízzál!” Becses adaléka ez a reformkor dabasi krónikájának, és egyúttal jelentős gyarapítója értéktárunk kulturális örökség kategóriájának is.


Bibliográfia


Huszár Elek: Pesti Casino Könyv 1832. Petrózai Trattner J. M. és Károlyi István Nyomdája, Pest, 1832. p. 25.
Fáy András – Döbrentei Gábor: Jegyzéke a' budai magyar színész-társaság' számára, Tek. Pest Vármegye felszólításánál fogva, kebelében, 1834-dik Februar' közepéig gyűlt mindennemű adakozásoknak. Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. június 28. 416+8.
Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 7. kötet. Ráth Mór kiadása, Pest,1860. pp. 224-228.
Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája I. Budapest, 1876. p. 54.
Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pest vármegyében. Hungária Könyvnyomda, Budapest, 1899. p. 220.
A Pallas nagy lexikona, XVIII. kötet: II. pótkötet, K-Z. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1900. Képmelléklet: Madách-család nemzedékrendje. p. 848.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, VIII. kötet. Löbl-Minnich. Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése, Budapest, 1902. p. 200, 216-217.
Vende Ernő: Irodalom, tudomány, művészet. In: Dr. Borovszky Samu (szerk.): Nógrád vármegye (Magyarország vármegyéi és városai). Országos Monografia Társaság, Budapest, 1911. p. 289.
Magyar Országos Tudósító 1929. november 19. 1,05. Negyedik kiadás, XI. évfolyam 264. szám. Irodalom: Baráti összejövetelt tartott a Petőfi Társaság.
Harsányi Zsolt: Ember küzdj’… Madách életének regénye, I. kötet. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1932. p. 9, 40.
Harsányi Zsolt: Hogyan írtam a Madách-regényt. Uj Idők, 1932. november 20. pp. 638-640.
Párdányi Miklós: A török hódoltság korától az 1848. évi forradalomig. In: Petri Edit (szerk.): Tanulmányok a 700 éves Dabas történetéből I. Dabas Nagyközségi Tanács, Dabas, 1975. 92 (táblázat).
Domonkos Alajos, Kovács Anna, Praznovszky Mihály, Zólyomi József, Szvircsek Ferenc (szerk.): Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1983. Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótarján, 1983. p. 33. A sztregovai Madách-család címere, Major János (1934-2008) grafikusművész rajza.
Rádyné Rácz Katalin: Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásának szervezeti és területbeosztási változásai 1848–1867 között. In: Egey Tibor (szerk.): Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. Pest Megyei Levéltár, Budapest, 1990. p. 309.
N. Császi Ildikó: Dabas helynevei. ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport, Budapest, 1992. p. 15.
Leblancné Kelemen Mária (összeáll.), Á. Varga László (szerk.): Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárból és az ország közgyűjteményeiből - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 18. Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 1993. p. 331, 350-351, 367.
Czagányi László: A régió templomai és fontosabb kápolnái. In: Czagányi László (összeállította): A régió kalendáriuma 1994. Schulcz Bt., Dabas, 1994. pp. 60-61.
Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867). Pest Megye Monográfia Közalapítvány, Budapest, 2002. p. 46.
Andor Csaba: Ki kicsoda Madách leveleiben? In: Bene Kálmán (szerk.): X. Madách Szimpózium. Madách Irodalmi Társaság, Budapest – Balassagyarmat, 2003. p. 23.
Radó György-Andor Csaba: Madách Imre életrajzi krónika. Madách Irodalmi Társaság, Budapest, 2006. p. 32.
Andor Csaba: Madách-tanulmányok. Madách Irodalmi Társaság, Budapest, 2008. p. 23, 31.
Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 13. Szentl-titán. Szent István Társulat, Budapest, 2008. p. 573.
Dombovári Ádám: Vármegyei tisztújítások és országgyűlési követválasztások Pest megyében, 1818-1845. Múltunk, 2011 / 1. p. 197.
Andor Csaba, Gréczi-Zsoldos Enikő (szerk.): Madách Imre levelezése. Dornyay Béla Múzeum, Madách Irodalmi Társaság, Salgótarján – Szeged, 2014. p. 542, 545, 550.
Andor Csaba: Bevezetés a Madách-kutatásba. Madách Irodalmi Társaság, Budapest, 2016. pp. 201-203.
Kosztolányi Gyula: Kegyeleti parkká alakul a felsődabasi öregtemető. Dabasi Újság, 2016. június. p. 19.
Pásztor Győző: A Sári plébánia 300 éve. Kucsák Könyvkötészet és Nyomda, Vác, 2016. p. 576.
Valentyik Ferenc: A Madách család történetének felsődabasi epizódjáról. Dabasi Újság, 2021. november. pp. 19-20.
Valentyik Ferenc: Felsődabasi epizód a Madách család történetében. Madách János (1785-1833). Honismeret 2024/1. pp. 44-49.

A halálozási adatok forrása az elhunytak gyászjelentése, amelyeket az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtárában őriznek.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mad%C3%A1ch_Imre_(%C3%ADr%C3%B3)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mad%C3%A1ch_Imre_(kamar%C3%A1s)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mad%C3%A1ch_S%C3%A1ndor
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hars%C3%A1nyi_Zsolt
https://hu.wikipedia.org/wiki/Falu_Tam%C3%A1s
https://hu.wikipedia.org/wiki/Andor_Csaba

Összeállította: Valentyik Ferenc

 

Madách címer

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Madách_szülei_1897-49

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Madách Imre

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Madách János

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Madách János

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Madách János

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.