Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility
2024. március 29. péntek
Auguszta
Holnap: Zalán napja lesz

TÉB értéktár

Dr. Gyóni(Szolár) Ferenc irodalomtörténész tevékenysége

INFORMÁCIÓK teb53
Javaslati adatlap: letöltés
Jegyzőkönyv: letöltés
TÉB határozata: letöltés
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata:
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása:
Javaslattevők: Valentyik Ferenc
Felvétel ideje: 2016.12.06.
Megyei értéktárba továbbítva:
Kategória: kulturális örökség
Megyei Értéktár döntése:
 

Gyóni (Szolár) Ferenc
(Békéscsaba, 1882.-Budapest, 1963.)

Irodalomtörténész, pedagógus, a híres budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium tanára. Gyóni (Áchim) Géza költő sógora, irodalmi hagyatékának gondozója, kutatásait és publikációit szinte kizárólag ennek a célnak szentelte. Eredetileg Szolár Ferenc, a Gyóni nevet 1934-ben vette fel családjával. Édesapja Szolár Mátyás iparosmester, édesanyja Ruttkai Terézia. Felesége Áchim Gizella (1878–1962) óvónő, Gyóni (Áchim) Géza (1887–1917) újságíró, költő nővére. Házasságukból három gyermek született: Gyóni Mátyás (1913–1955) bizantinológus, történész, az MTA tagja és Gyóni Ferenc; leányuk: Syposs Zoltánné Gyóni Gizella. Iskoláit szülővárosában kezdte, a békéscsabai gimnáziumban érettségizett 1900-ban. Későbbi feleségét és testvérét, Gézát, a legjobb barátját ebben az időszakban ismerte meg, akik nevelését, taníttatását édesapjuk a csabai-szarvasi rokonságra bízta. A gyermekkori szerelem alapján Áchim Gizellát 1908-ban jegyezte el, az udvarlás éveiben többször is járt Gyónon, rálátása volt a gyóni-dabasi viszonyokra. Házasságkötésükre 1909-ben került sor. A Budapesti Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–latin–görög szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett 1906-ban, és a budapesti evangélikus gimnázium óraadó (1906–1907), majd helyettes tanára lett (1907–1908). Bölcsészdoktori oklevelét 1908-ban szerezte, mely után a gimnázium rendes tanára lett 1908–1919 és 1922–1947 között. Gyóni Géza hadifogságba kerülését követően a regényes utakon hazakerülő kéziratokat ő formálta kötetekké, s intézte kiadatásukat, a kapcsolódó sajtóügyeket. A Tanácsköztársaság idején az evangélikus hittan órák helyett ő tanította a szociológiát, ezért egyházi főhatósága felfüggesztette működését 1919 augusztusában, majd állásába 1922-ben visszavette. 1931-ben és 1941-ben egyházi segéllyel hosszabb tanulmányúton járt Rómában és Nápolyban. Pedagógusként nevéhez fűződik az Egyetemes Evangélikus Egyház tanügyi bizottsága felkérésére összeállított Utasítások görög nyelvi és irodalomtörténeti része összeállítása. Sógora halála után irodalomtörténészként elsősorban Gyóni Géza munkásságával, a költő utóéletével, hagyatéka gondozásával foglalkozott. Gyóni Géza iránti tiszteletből vette fel a költő nevét; néhány írása Franciscus litteratus álnéven is megjelent. Az 1930-as években részt vett a Gyóni Géza Irodalmi Társaság alapításában és működésében, visszatérő résztvevője és szereplője volt a gyóni koszorúzásoknak. Tevékenységének elismerését jelzi Bóka László, a „Gyóni Géza összes versei” kötet ismertetésében, 1941-ben megjelent summázata: „Gyóni Ferenc életrajzi tájékoztatója s a versekhez fűzött jegyzetei igaz értékei a kötetnek.” Három évvel később az Evangélikus Élet hasábjain dr. Bánkúty Dezső írta: „A gimnázium utolsó két évét Békéscsabán járta gimnáziumunkban; ott már együtt járt barátjával, később „íródeákjával, gyámjával” (mint ő nevezte), Szolár, most Gyóni Ferenc budapesti evang. gimn. tanárral, Gizi testvérének imádójával, majd férjével. Ez a barátság végighúzódott egész életén és tart halála után is: megismertetésére a jó barát egymaga többet tett, mint minden más személy vagy alakulat.” Fő munkája, Gyóni Géza élete és igen részletes bibliográfiája kéziratban maradt; a Gyóni-család tulajdonában van (más kézirataival és levelezésével együtt). 1945 után irodalmi működését teljesen ellehetetlenítették. 1963. július 2-án Budapesten hunyt el, temetése július 6-án a Farkasréti temetőben történt.

(Kozák Péter: Névpont 2016 vonatkozó szócikk adatainak felhasználásával)


Bibliográfia:

Jegyzeteivel, életrajzi tájékoztatóival, háttér magyarázataival Gyóni Géza következő köteteinek megjelenését segítette:
- Gyóni Géza összes versei. Sajtó alá rendezte: Gyóni Ferenc. (Budapest, MEFHOSZ Könyvkiadó, 1941) Életrajzi tájékoztató, p. 9–30; Jegyzetek, p. 325-355.
- „Repülj már levelem…” (A katonaköltő „Őrangyal”-ához írt szerelmes levelei. Sajtó alá rendezte Gyóni [Szolár] Ferenc, a borítólap Csizy Béla munkája.) Budapest, kiadta a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja, 1942. augusztus. 184 p.+ 1 térkép; 20 cm.
- Gyóni Géza ismeretlen versei. Sajtó alá rendezte: Gyóni Ferenc. (Budapest, MEFHOSZ Könyvkiadó, 1943) Jegyzetek, p. 327-363.

Kéziratban maradt munkái:

- Gyóni Géza élete. Életrajz és bibliográfia. (1944)
- Rab évek kálváriája. Gyóni Géza élete (1884-1917). Gépelt kézirat kötet, Budapest, 1944. Halász
Boldizsár Városi Könyvtár helytörténeti gyűjtemény. 636 p.

Egyéb publikációi:
- SZOLÁR FERENC: Gyóni Géza utolsó verse. Budapesti Hírlap 1918. június 29; p. 8.
- Dr. SZOLÁR FERENC: Gyóni Géza †1917. jún. 25. (A költő soproni fotójával.) Képes Luther - Naptár 1927; p. 123-125.
- FRANCISCUS LITTERATUS: Gyóni Géza meg a faluja (Halála 10 éves fordulójára). Pesti Napló 1927. június 25; p. 13.
- SZOLÁR FERENC dr.: A Csaba-cserkészek csarnavölgyi táborában. Békésmegyei Közlöny 1927. július 22. p.1-2; II: július 23. p. 1; III: július 24. p. 1-2.
- SZOLÁR FERENC dr.: A Csaba-cserkészek közt. Békésmegyei Közlöny 1928. augusztus 7. p. 2; II: augusztus 8. p. 2; III: augusztus 9. p. 2; IV: augusztus 10. p. 2.
- FRANCISCUS LITTERATUS: Egy Gyóni-gesztus. Magyar Család 1930. november 1; p. 108.
- SZOLÁR FERENC dr.: Az új tanterv görög és latin nyelvi részéről. Protestáns Tanügyi Szemle 1930. december; p. 142-146.
- Dr. SZOLÁR FERENC: Gyóni Géza és az Új Idők. 1934. június 10; p. 816-817.
- GYÓNI (SZOLÁR) FERENC: Gyóni Géza múzsái. Budapesti Hírlap 1934. június 24; p. 10.
- SZOLÁR FERENC: Gyóni Géza. Szarvasi Közlöny 1934. június 24; p. 1.
- FRANCISCUS LITTERATUS: Gyóni (Áchim) Gézának egy VI. osztályoskori levelezőlapja. Szarvasi Közlöny 1934. június 24; p. 4.
- SZOLÁR FERENC: Gyóni Géza sorstragédiája. Képes Krónika 1934. július 1; p. 5.
GYÓNI (SZOLÁR) FERENC (Franciscus litteratus): Egy Gyóni-gesztus. Magyar Gondolat 1936. április; p.12.
- GYÓNI (SZOLÁR) FERENC dr.: Gyóni Géza szarvasi-csabai verses notesza. Békésmegyei Közlöny I. rész: 1937. június 25. p. 2. ; II. rész: június 26. p. 2. ; III. rész: június 27. p. 2. ; IV. rész: július 1. p. 2. ; V. rész: július 2. p. 2. ; VI. rész: július 3. p. 2.    
- GYÓNI (SZOLÁR) FERENC dr.: Mi hárman. (Gyóni Géza áldott emlékének.) Körösvidék
1937. június 27; p. 4.
- GYÓNI (SZOLÁR) FERENC: A Gyóni-kötetek kiadásainak története.  Magyar Könyvszemle 1942. IV. Füzet; p. 415-421.

Összeállította: Valentyik Ferenc

Gyóni Géza: Emlék-strófák
(Gizi és Ferkó esküvőjére.)

Tizenhatodszor nyílik az akácfa,
Vagy nem is akác – a csabai téren:
Mert nyílnia kell, akármicsodás is,
Szívnek, virágnak,
Mosolyra nyílni ezen a regényen.

Más nem is érti. Súgjátok hát a dalt
Ti kispiactér titoktartó fái.
Segítsetek most, hogy kell és hogy szabad
Tizenhat nyárra
Fátyolos múltba messze visszaszállni.

És segítsetek: sétatéri padok,
Amikbe akkor egy bohó diáknak
Kinyílt kis kése és kinyít nagy szíve
Százszor vésett be
Ámoros, nyilas hieroglifákat.

Sejtettétek-e, kistéri akácfák,
Meg a sétatér vén rovátkás padja:
Hogy a bohókás hieroglifákat
Tizenhat nyár majd
Lobogó, édes nászdallá faragja?

Ámul – tudom – most egy vén zsalugáter,
Mely a diákra annyit ráijesztett –
Hitte volna-e, ki nádszálkisasszonyt
Árgusként őrizte;
Vén zsalugáter, hitte volna eztet?

Hitte volna-e? De ki hitte volna,
Hogy ennyi hűség emberbe szorulna.
Példa sincs erre. Mert ha jól emlékszem:
Még a Biblia is
Jóval kevesbet mért rá Jákob úrra.

S könnyű volt annak. Lábánnak juhai
Bőfüvű mezőn magukat látták el –
S elvégre most már megállapítható:
Hogy a próbaidőn
Jó szóval s csókkal nem volt fukar Rákhel.

Próbálta volna: a tudomány rétjén
Részint legeljen, részint legeltessen:
Tudom faképnél hagyja vala Lábánt,
S Mózes könyvéből
Nekem például nem marad meg ez sem.

Mert nem titok, hej: a csabai kis tér
Törpe fáitól – pesti fasorba
Nem csupa virág-út vezet fel éppen,
S ember a lábán,
Kinek a lelkét mégsem érte csorba.

Ki egy fiúcska első titkos álmát
Ért férfikorban valóságul adja –
Ó gazdag férfi, ó boldog az a nő
S ez a szerelem
Irigylésre méltó és méltó a dalra.

Ím vén Tamása örök szerelemnek:
Megtérő szívvel titeket köszöntlek –
Első dicsérete legyen e rövid dal
Most nászát ülő,
Véget nem tűrő szent páros örömnek!

(Gyón, 1909. május 26.)

szolar ferenc01

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.