Lehet –e még újat írni vagy mondani Szent István királyról és életművéről? Bizonyára nem, de lehet újra meg újra időszerűsíteni Szent István király életpéldáját és örökségét.
A Szent király életkeretét legendák őrzik. Szent István kisebbik legendájából tudjuk: „István Esztergom városában született s már gyermekkorában teljességgel átitatta a grammatika tudománya”. A nagy legenda pedig azt írja: „nőtt a gyermek, gyámolítva a királyi nevelésben; átlábolva a kisded éveket, s miután a serdülőkor első lépcsőfokát átlépett apja összehívta Magyarország főembereit és az utána következő rendet; a közös tárgyalás tanácsa szerint fiát, Istvánt a nép elé állította, hogy uralkodjék ő utána, s ennek megerősítésére mindet külön-külön megeskette.”
Élete befejezéséről a Hartvik legendában ezt olvassuk: „a szent király szemét a csillagokra emelve így kiáltott: éj királynője e világ jeles újjászervezője, végső könyörgéseimben a szent egyházat, a püspökkel, a papokkal, az országot a néppel, s az urakkal a te oltalmadra bízom, nekik utolsó Isten hozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.”
Reményteljes volt életének kezdete, példamutató a magyar ifjúság számára, hogy mind jellemben, tudományban növekedjék és megszívlelendő életének befejezése a nemzetnek, amikor egész életművét Szűz Mária által Istennek ajánlotta. E két meghatározó esemény közé esik az az emberöltönyi idő, amelyben megalapította a keresztény magyar államot vármegyéivel, kinevezett főemberi tisztségekkel és törvényekkel és ugyancsak lerakta alapjait a keresztény magyar egyháznak egyházmegyéivel, kolostoraival, templomaival és a vezetők kinevezésével.
A szikár adatok a következők: Szent István az ország területének birtokbavétele közepette fokozatosan megszervezte az egyházat: két érsekséget és tíz püspökséget állított fel. Érseki rangot kapott Esztergom és Kalocsa, a további püspöki székhelyek Veszprém, Győr, Pécs, Gyulafehérvár, Bihar, Csanád, Eger és Vác voltak. A fiatal egyházat Szent István király jogi eszközökkel védte, anyagi ellátásáról is gondoskodott. A papságot kiemelték a világi tisztségviselők, bírák hatásköréből, s csak egyházi elöljárók ítélkezhettek felette. Az egyház fenntartására dézsmát, azaz a termés egytizedét kellett fizetni. Szent István király a letört törzsfők magánbirtokait elvette és a királyi várbirtokszerkezethez csatolta. A területi adminisztráció legfontosabb intézményeivé a királyi vármegyét tette. Szent István király nevéhez mintegy 40 vármegye megszervezése fűződik. A szent király – az általa kijelölt igazgatási határon (mezsgyén) belül, többnyire még földből – felépítette a királyi várat, amelyhez várbirtokok tartoztak és az itt dolgozó szabadok szállásadóval és szolgáltatással tartoztak a vár urának, a király által kinevezett ispánnak. A megyeszékhelyek várai egyben a királyi adó begyűjtésére is szolgáltak. A király állandóan mozgó udvarával körbeutazta az országot és egyben ellátta az igazgatási feladatokat is. A királyi udvar feje a nádor (palatinus) volt, mellette további tisztségek szerveződte, pl. főlovász, asztalnok, főpohárnok.
Szent István a kialakuló új rendet törvényekkel biztosította, ezek nyugati (frank, bajor, pápai) jogforrásokat használtak, noha a tartalom sajátosan magyar volt. „Mivel minden nép saját törvényei szerint él, ezért … a régi és a mostani császárok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghoztuk népünknek, miként éljen tisztes és háborítatlan életet.” –szögezte le Szent István. A neve alatt két törvénykönyv és bennünk összesen 56 cikkely maradt ránk. Tartalmuk vegyes, de egészében véve a közrend megszilárdítására, főként pedig az új intézmények: a királyság és az egyház minél teljesebb védelmére való törekvés hatotta át őket.
Példás családi életével, fiáról való gondoskodásával, intelmeivel ma is üzen nekünk. Lelkületére legjobban fényt vet, fiának, Szent Imrének adott intelmei, amelyek a mai történelemtudomány szerint is mégha más mintákat is alapul vett a király, vagy segítségül kért főpapokat annak megírásában egyértelműen tőle származik, mert azt a személyes hangvételt, melyben a trónörökös szerelmetes fiának szólítja senki nem merte volna megengedni. A nevezetes írásból egyrész kitűnik Szent István igazi pedagógiája, amelyet ma is a legmodernebb tanítási módszernek tartunk, hogy életével példát adott „az én szokásaimat pedig melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek a kétkedés minden béklyója nélkül kövesd”. Mi keresztények azt valljuk, hogy az emberi méltóság alapja nem emberi törvény, alkotmány, ami tetszés szerint változtatható, hanem a teremtésben gyökerezik. Azt olvassuk a Teremtés könyvében, hogy „Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert” (Ter 1,27), ami nem festmény vagy fényképszerűséget jelent, hanem emberi lelkünk Istennel rokonit van lelkiismeretünk ennek következtében erkölcsi érzékünk, ami megkülönböztet az állatvilágtól bennünket. Sajnos a mai gyűlölködő háborús világban suttba dobják a lelkiismeret szavát, az agresszív indulatok, a háború és nyerészkedő haszonszerzés számít.
Szent István bizonyára tudott Szent Ágoston nagy művéről, a „Civitas Dei”-ről – azaz „Isten városáról” – részben a főpapok tanításából, részben a nagykárolyi állameszme követéséből. Szent Ágoston azt írja a keresztény uralkodó legfőbb jelleméről, hogy iustus, pius et pacificus – azaz igazságos, kegyes és békességes. Ezt mind meg akarta valósítani a szent király. A mai háborús időben különösen a békességszerzés, ami nagyon időszerű Európában, hiszen már harmadik éve és ki tudja meddig folyik a gyilkos háború. Bogyay Tamás történész írja Szent István királyról: „István önmegtartóztatása és békeszeretete, amely támadó kedvű szláv szomszédainak terjeszkedési igyekezetével sajátos ellentétben áll, csak részben függött azon reálpolitikai megfontolástól, hogy az új, keresztény rend felépítéséhez nyugalomra és erőre volt szüksége. Magatartása igazi, mély vallásos érzületből is fakadt.” Szent Istvánról támadó háborút nem kezdeményezett, ha azonban megtámadták, védekezett. Vesztes hadi kudarcáról nincs tudomásunk. Megvédte országát minden ellenséggel szemben és sikeres külpolitikát is folytatott. Művét, ahogy a napi evangéliumból olvassuk olyan sziklára építette, amely kiállta a történelmi viharok csapásait. Méltán kapta az államalapító nevet, mi pedig keresztények elválaszthatatlan jelzőként említjük Szentkirályként nevét.
Ha Szent István alakját fölidézem, mint kalocsai érsek eszembe jut az a sok – sok művészi alkotás, legyen az festmény, szobor, relif, ami azt ábrázolja a Szent Asztrik által hozott Szent Koronát fölajánlja Szűz Máriának. Szeretnék ezzel kapcsolatosan a
Dabasi Újság olvasóival megosztani egy emléket, amit Csoóri Sándortól kaptam, aki baráti kézszorítással küldte el levelét 2007-ben egy pár nappal a Szent István Bazilikában elmondott prédikációm után. A levél részlete így hangzik: „Az ünnep után érkezett szentbeszéded ünnepivé tette a négy nappal későbbi napot is. Protestáns szemmel is úgy olvastam időszerű és emelkedett szövegedet, ahogy Istened súgta. Bármikor szívesen elmondanád én is szóról – szóra, akárhol. Sőt, van egy olyan rész benne, amelyet sem teológustól, sem történésztől eleddig nem hallottam. Arra a részre gondolok, amelyben Szent István fölajánlotta az országot a Magyarok Nagyasszonyának. S Te költőien kérded: miért nem Jézusnak ajánlotta föl? A válaszod így hangzik: azért, mert lelki rokonságot érzett Szűz Máriával, aki ugyanúgy elveszítette a Fiát, mint ahogy Ő is… Ez a mély emberi gondolat többet ér minden metafizikai érvnél. Újra meg újra fölidézem.”
Az azóta örökkévalóságba költözött költő még többet tud már annak a tettnek történelmi hatásáról a magyar nemzet életében, amely Szent István király utolsó cselekedete volt. Minden Szent István ünnepe alkalom arra, hogy mi is újra meg újra felidézzük örök időszerűségét Szentkirályunknak.
Dr. Bábel Balázs
kalocsa-kecskeméti érsek
