Sztavinovszky Győzőné emlékére (*Nagykőrös, 1935. június 9.-+Budapest, 2024. január 13.)

Fájdalommal és mély megrendüléssel tudatjuk, hogy városunk Dabas Kultúrájáért Karacsné Takács Éva-díjjal és Pro Urbe Dabas elismeréssel kitüntetett pedagógusa, helytörténésze, Sztavinovszky Győzőné elhunyt.

Sztavinovszky Győzőné, Pintér Mária néni 1935 június 9-én Nagykőrösön született. Apai nagyapja szolnoki szélmolnár volt, apai nagyanyja pedig Nagykőrösről származott, ahová férje korai halála után visszatért gyermekeivel. Anyai nagyapja kocséri földműves gazdálkodó (parasztember) volt, akinek felesége – Marika néni anyai nagyanyja – meghalt, mialatt férje a szerb fronton, az első világháborúban harcolt. Marika néni édesanyja egyéves volt ekkor, testvéreivel együtt a dédszülőkhöz került, a kocséri földeket pedig el kellett adni.

Marika néni édesapja, Pintér Ferenc Nagykőrösön előbb a Fitos Internátusban volt gondnok az Örkényi úton, később pedig a Református Gimnáziumba került családjával. Itt klasszikus pedellusként dolgozott egészen nyugdíjazásáig a diákok és tanárok legnagyobb örömére, amit miniszteri kitüntetése is bizonyít. Eleinte felesége, Marika néni édesanyja is besegített férjének az iskola körüli munkákban, ő aztán a kórház konyhájában helyezkedett el.

Marika néni a Tanítóképző általános iskolájába járt, középiskolai tanulmányait pedig a Református Gimnáziumban végezte. Mivel a gimnázium egyik szolgálati lakásában laktak, már gyerekként ismerték az ottani tanárok. Az Arany János nagykőrösi éveit kutató Törös László korán felfigyelt rá, s Marika néni sokat segített neki az akkor még a gimnázium épületében lévő Arany János Emlékmúzeum rendezésében, s már gimnazistaként csoportokat is vezetett. Dezső Kázmérné a muzeális könyvtárat ismertette meg vele, a szolgálati lakásukkal kertszomszéd Paczolai Lajos lelkész pedig a Jókai-köteteit (mind a százat) adta kölcsön neki. A gimnáziumi osztályfőnöke az a K. Tóth József volt, akire mint hazatérő hadifogolyra a kötelezővé vált orosz tanítását bízták. Ezt a kötelezettséget ő a szovjet politikától élesen elhatárolt orosz kultúra megismertetésére használta fel, s ő kedveltette meg Marikával Puskint, Tolsztojt és Dosztojevszkijt. A gimnáziumi osztályában kialakult egy nyolc-tíz fős baráti közösség, akikkel a közös tanuláson túl könyvtárba és kiállításokra is jártak. Korán felfigyeltek József Attila költészetére.

A szovjet csapatok bevonulását többszörösen traumaként élték meg: a gimnázium először magyar majd szovjet kórház volt, az udvarán halottakkal és sebesültekkel; a szovjetek kiszórták és felgyújtották a muzeális könyvtárat (ennek maradékát Bánóczi Lajos igazgató és Marika néni édesapja kezdte el menteni); a tornaterem mögött lévő lakásukat lakhatatlanságig tönkretették, ekkor a Gimnázium épületébe költöztek át.

A magyar szak választására Törös László orientálta, aki beajánlotta őt Barta János professzornál, aki később Marika Tompa Mihályról írt szakdolgozatának a témavezetője is lett. A latin iránti érdeklődése szintén Törös László hatására vezethető vissza, aki az okkori középiskolai latin nyelvkönyvek szerzője volt. A debreceni egyetemen a magyar, mint főszak mellé a történelmet és a latint vette fel, emellett angol irodalmat hallgatott, és operaszemináriumra járt.

1956 az egész évfolyamuk életében törést okozott. Október 23-án ő is részt vett a szegedit és a budapestit időben megelőző tüntetésen. Az évfolyamukból később több diáktársát letartóztatták és meghurcolták. A nagyerdei kollégiumukat feldúlták a bevonuló szovjet csapatok, a félkész szakdolgozatának cédulaanyaga részben elveszett.

1957-ben a nagykőrösi Arany János Gimnázium tanára és a lánykollégium igazgatónője lett. A gimnáziumban osztályfőnökként nem az ismert helyi személyiségek gyermekeiből álló osztályt kapta meg, hanem egy olyan vidéki tanulókból álló diákcsoportot, akiknek igyekezett a tananyagon túl is minél több kulturális élményt nyújtani. Ekkoriban szokás volt a gimnáziumban, hogy minden osztály felvette egy egykori nagykőrösi diák nevét. Marika javaslatára az 1530-as években a krakkói és wittembergi egyetemre járó Kőrösi Csuda Demeterről nevezték el a mindmáig baráti közösséget alkotó osztályt.

Marika néni 1962-ben férjhez ment, 1963-ban született meg gyermeke, Mária, majd férjével, Győző bácsival 1964-től a Dabasi Gimnázium első, alapító tanári karának tagjai lettek, ahol Marika néni 1977-ig az igazgatóhelyettesi teendőket is ellátta. Egy rövid kitérő után, (amikor nyomdai korrektorként, majd művelődésügyi felügyelőként dolgozott), 1980-tól visszatért imádott pedagógusi hívatásához, és nyugdíjazásáig a Dabasi Általános Iskola tanára volt.

A nyugdíjazása utáni évtizedekben is kapcsolatban maradt a dabasi kulturális élettel, pl. Papp János színművész előadóestjén elemzést tartott az ott elhangzott versekről, nagyjából 2018-ben pedig tőle is kértek idézeteket a helyi kezdeményezésre felállított „kulturális” buszvárókra. Marika néni szívügye volt Dabas múltjának kutatása, az itt eltöltött évtizedek alatt olyan páratlan ismeretanyagot gyűjtött össze, amely a helytörténeti kutatások mindenkori alapja lesz. Férjével együtt megannyi kiadvány megírásában, előkészítésében vállaltak szerepet. Számos kezdeményezéssel élt az önkormányzat felé, amelynek eredményeként olyan jelentős történelmi személyiségeknek állíthattunk emléket, mint Sárközy Soma 48-as honvéd, Karacsné Takács Éva, Halász Boldizsár, Gyóni Géza, Vay Sarolta, Lisznyai Damó Kálmán, a Kossuth-család Dabasi vonatkozásai, Kászonyi Dániel…etc.

A Schulcz kiadói Kft-vel együttműködve szerkesztette azt a sorozatot, amelyben Rónay György két regénye, illetve Vay Sarolta Levelek a buckából című tárcagyűjteménye is megjelent. A költőnő Virág borul minden rögre című 2009-ben Dabason kiadott verseskötetéhez ő és Czagányi László írtak utószót. Társszerkesztője volt a 2010-ben megjelent Ezer dabasi pillanat című településtörténeti albumnak.

A legutóbbi időszakig követte a középiskolai tananyag változásait, és sok ismerősének, illetve azok gyerekeinek komoly segítséget jelentett az, hogy az érettségi előtt mind a kötelező olvasmányok feldolgozása, mind a történelemtételek kidolgozása ügyében fordulhattak hozzá, de volt olyan ismerős is, akinek a legutóbbi években segített a latintanulásban. Egykori tanítványai nagy tisztelettel és szeretettel fordultak felé, szoros és mély barátságot ápoltak vele.

Munkásságával jelentősen hozzájárult Dabas város arculatának formálásához, helytörténeti értékeinek feltárásához és megőrzéséhez.

Marika néni egészségi állapota tavaly év végén megromlott, majd rövid kórházi tartózkodás után január 13-án hunyt el.

Tisztelettel, szeretettel őrizzük emlékét!
Nyugodjon békében!

Gyászszertartására Dabason kerül majd sor, hamvait végakarata szerint Nagykőrösön a családi sírban helyezik el. A temetési szertartásának időpontjáról a későbbiekben adunk tájékoztatást.