Fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk, hogy Garajszki József városunk kitüntetett festőművésze 2024. január 9-én megtért teremtőjéhez.
Garajszki József képző-és iparművész Dabas kulturális életében kiemelkedő szereppel bírt. 1934-ben Sári községben született, szülőföldhöz való szoros kötődése és a szülei iránti tisztelete egész életében meghatározó volt. Ezermester édesapja indíttatására előbb Újpesten asztalostanonc volt, majd a szülei támogatásával az Iparművészeti Főiskolán a kor nagy ipar-és képzőművész tanítómestereitől tanulhatott, már ekkor felébredt benne a képzőművészet iránti érdeklődés.
A főiskola elvégzését követően belsőépítészettel foglalkozott. Többek között a rózsadombi Hotel Ifjúság, a Hévízi Gyógyfürdőkórház téli pavilonja, a kerepestarcsai Pest Megyei Kórház, az Állatorvostudományi Egyetem, a balatonfüredi Hotel Annabella, a MOL székházának előadóterme az ő munkáját dicséri. 1970-től részt vett több csoportos tárlaton, 1980-tól rendszeresen láthatóak voltak alkotásai egyéni kiállításokon is.
1978-tól önálló szabadfoglalkozású művész lett, technikai ismereteit fejlesztette, művészeti kapcsolatait kiszélesítette, külföldi tanulmányúton vett részt, fél éves meghívást kapott Frankfurtba. Megismerkedett a tűzzománc, a kerámiakészítés rejtelmeivel is. Belsőépítészeti munkáját nem hagyta abba, sőt ha lehetősége volt a beruházók engedélyével több művészeti alkotást is készített az általa tervezett térbe. Számos művésztelepen dolgozott, ahol fém mobilokat, linómetszéseket, térplasztikákat, illetve bőrmunkákat készített. Szívesen fényképezett, kedvenc témája volt Dabas téli világa.
Garajszki József munkásságát tekintve egy sokszínű, kreatív alkotó volt, aki minden anyagban, formában, sokszor az figyelmünket legkevésbé felkeltőben is meglátta a művészet adta lehetőséget. Ez a sokszínűség munkái képi és formavilágában, anyaghasználatában és technikájában egyaránt megnyilvánult. Művészeti tevékenységéről, hitvallásáról metaforikusan így fogalmazott egyik kötetében:
„Valljuk be valamennyiünknek van egy kis kertje, amelyet elődeink hagytak ránk, illetve a sors ajándékozott nekünk. Ebben a kertben sokféle veteményes van, (…) Azért születtünk, azért élünk, hogy e kis kertet ápolhassuk, a gyomot irtsuk, hogy kedvenceink szabadon nőhessenek. Én is öntözgetem kertemet. A vadvirágokat, a vad gyümölcsfákat éppen úgy, mint a kultúrnövényeket. Hogy milyen nagyra nőnek, s mennyi terem meg rajtuk, nem tudhatom. De ha terem, úgy megosztom gyümölcseit, hogy mások is élvezhessék azok ízét, zamatát.”
Gazdag életművét a művészet iránt érdeklődő dabasi közönség is jól ismerheti, több közös és egyéni kiállítása nyílt meg városunkban. Patriotizmusa, a szülőföld iránti szeretete és a szülővárosához való kötődése példaértékű volt. Munkásságát 2002-ben Dabas Kultúrájáért Karacsné Takács Éva-díjjal, 2014-ben Pro Urbe Dabas kitüntetéssel is díjazták. Képzőművészeti és iparművészeti munkásságát 2016-ban a Dabasi Értéktárba vette a helyi értéktár bizottság.
Feleségével, dr. Tolnai Katalin doktornővel – aki évtizedekig Rendelőintézetünk Röntgen osztályát vezette – 2019-ben költöztek a gyömrői Harmónia Idősek Falvába. Garajszki József itt is aktív életet élt, élete utolsó napjáig folyamatosan alkotott, festett, krétarajzokat készített és fotózott. A helyi közösségi életnek jelentős szereplője lett, állandó kiállítást rendezett az idősotthonban, rajz- és festészeti foglalkozásokat tartott, szavalt. Utolsó hónapjaiban legújabb könyvének kiadásán és egy kiállítás szervezésén fáradozott a gyömrői Hankó István Művelődési Központba. Gyökereihez azonban végig hű marad, végig tartotta a kapcsolatot dabasi barátaival, rokonaival. A Békességteremtés éve alkalmából készült Dabasi Újság különszámban még olvashatóak voltak a békéről és az alkotásról szóló gondolatai, mint ahogyan 2014-ben Guberakirály című verse is megjelent lapunk hasábjain.
Január 9-én, rövid, szövődményes Covid fertőzés után, álmában érte a halál.
Szeretettel és tisztelettel őrizzük emlékét!
Isten nyugosztalja békében!
