Végső búcsú Molitor Józseftől, Picitől

"Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon,
Az azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon..."

Józsi, vagy ahogyan sokan szólították Pici, 1938. október 2-án látta meg a napvilágot Alsó-Dabason.

Embert próbáló időszakban született, a háború éveiben élte gyermekkora első éveit, de a nehézségek és a szegénység ellenére szülei mindent megtett annak érdekében, hogy Józsit tisztességgel felneveljék, és, hogy boldog gyermekkort biztosítsanak a számára.

1945-ben kezdte meg általános iskola tanulmányiat, a gyóni római katolikus iskolában, majd a dabasi polgári általános iskola tanulója lett, a bizonyítványát is itt szerezte meg.

Az ócsai Bolyai János Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol 1957-ben sikeres érettségi vizsgát tett.

Még ebben az évben, követve édesapja nyomdokát, az asztalos szakma megszerzését tűzte ki céljául, 1958-ban megszerezte a szakmunkás-asztalos végzettséget, de volt ez inkább édesapja iránt érzett tiszteletből elvégzett tanfolyam, mintsem az Ő hivatása.

A szakmunkás végzettség megszerzése után egy nappal, elvitték katonának. Hódmezővásárhelyen teljesítette szolgálatát és egészen 1960. novemberéig állt a Honvédség kötelékében.

Már a katona évei alatt gépjárművezetői feladatokat bíztak rá, így a leszerelés után is ezen a területen helyezkedett el. Több mint 2 éven keresztül látta el a Sörösöknél és a Tefunál a sofőri feladatokat.

Józsi mindig a közösséget szolgálta, tettrekész, megbízható ember volt. 1963. júniusában nyerte el első közalkalmazotti állását, a Dabasi Járási Tanácsnál, egészen 1998. október 2-ig dolgozott a közigazgatásban, a Dabasi Polgármesteri Hivatal köztisztviselőjeként vonult nyugállományba.

A több mint 35 év alatt sofőri, személy-szállítási feladatokat látott el. A Szakorvosi Rendelőintézet ügyeletes sofőrjeként is tevékenykedett. Munkáját lelkiismeretesen és nagy szorgalommal végezte, mindig pontosság, precizitás jellemezte.

Nyugdíjas évei a jól megérdemelt pihenéssel kezdődtek, de mindig talált magának elfoglaltságot, és Józsi tovább dolgozott a köz érdekében, sok éven keresztül állandó szervezője volt a dabasi vásároknak.

Az 1960-as évek végén ismerte meg élete párját, későbbi feleségét, Máriát.  Boldogok voltak, hogy a 3 évvel ezelőtt még együtt ünnepelhették a 50. házassági évfordulójukat, vagy ahogyan a népnyelv hívja, az aranylakodalmat.
Legnagyobb boldogságukra 2 leány gyermekük született, Erika és Anikó

Józsi a gyermekeinek minden segítséget megadott, ami erejéből telt. Ő mindig büszke volt Erikára és Anikóra, szeretett a társaságukban lenni, mindig jókat beszélgetett velük. Igyekezett minden olyan emberi értéket átadni nekik, amikre ő is alapozta életét, megteremtette számukra a boldog családi légkört és a gondtalan gyermekkort.

Józsit 2 unokával áldotta meg az élet, Anikóval és Krisztinával Szerető és vicces nagypapa, vagy ahogyan a lányok hívták PAPI, büszke volt mindkét unokájára, azok eredményeire. Amíg egészsége engedte minden velük kapcsolatos eseményen ott volt. Józsi mindig igyekezett aktív életet élni, nagyon szeretett a kertben tevékenykedni és minden közösségi eseményen részt vett. Az éves osztálytalálkozók elmaradhatatlan résztvevője volt, de a dabasi nyugdíjas köztisztviselőkből álló klub alkalmain is gyakran megjelent.

Igazi lokálpatrióta volt, a helyi sport életet is naprakészen követte, az Fc Dabas meccseire, amíg egészsége engedte mindig kilátogatott és bíztatta a csapatot.

Sajnos az utóbbi hónapokban lesújtó híreket kapott, az egészségi állapota meggyengült. Néhány hónappal ezelőtt megműtötték, Józsi pedig küzdött a gyógyulásáért, mert tudta, hogy a szeretteinek még nagy szükségük van rá, de sajnos a szervezete nem bírta a megpróbáltatásokat és 84 éves korában, családja körében, csendben elaludt és itt hagyta mindannyiunkat…

Nyugodj békében Pici!