Solymosi Borbála

Nyomtatás

Először 1989-ben került közelebbi kapcsolatba a népzenével. Ekkor Bugyin óvónőként dolgozott, a munkája mellett hasznos elfoglaltságot keresett magának, így került érdeklődése középpontjába a népzene. Munkatársai közül többen népdalköri tagok voltak, ő is csatlakozott hozzájuk. A helyi ifjúsági csoportok (Csobolyó, Pántlika) munkájába is bevonták, hamarosan képezni kezdte magát, énekelni tanult, elsajátította a népi furulya, hegedű és a duda művészi fokú használatát.

Rendszeres résztvevője volt a nyári népzenei táboroknak, tanfolyamoknak, ezek alkalmával az élmény-és tapasztalatszerzés mellett sok-sok olyan emberrel találkozott, akik megismertették vele a magyar hagyományok igazi, eleven ízét. 1991-ben népdalkör- és zenekarvezetői tanfolyamot végezett, 1992-ben Bugyin az induló művészeti oktatásban vállalt részt, óraadó tanárként.

1998-ban Országos Népzenei Minősítésen Arany fokozatot ért el hangszerszólóval furulyán. Majd egy népzenei táborban megismerkedett férjével, Móricz Istvánnal, akivel 2000-ben kötött házasságot. Sorban születtek gyermekeik három lány, és egy fiú ikerpár, ez időben 2002-ben költöztek Dabasra.

2002-től többször szerepelt nemezmunkáival, ikonfestményeivel a Magyar Kézművességért Alapítvány és a Magyar Országos Kézműves Egyesület által meghirdetett kiállításokon.

2005-től tagja a Dabasi Kistérség Műkedvelő Alkotói Képző-és Iparművészeti Kőrének, a kiállítások rendszeres résztvevője. 2009-ben alkotói díjban részesült

2007-ben volt  a Kossuth Ház Galériában első önálló kiállítása, nemez- és festménymunkáit ismerhették meg a látogatók.

2009-ben az "Amatőr Artium"XXI . Országos Képző-és Iparművészeti Tárlat Pest megyei Kiállításán bemutatásra került Tőserdő c. olajfestménye. Munkáit több dabasi intézményben is láthatták, a Mesevár Óvoda, Ovi Galériájában és a Halász Móricz-kúriában.

Az ikerfiúk születése előtt alakított meg egy kis énekes csoportot Pilinke énekegyüttes néven, hogy a dabasi, gyóni gyerekeknek még több lehetőségük legyen a népdaléneklésre.

Borika vallja, hogy a népi ének, és a népzene közösségi életforma, nem öncélú tetszelgés.
A fiúk születése után egy kis szünet következett, majd 2011 őszétől rendszeresen tartja próbáit az énekkar. Közben utánpótlás kiscsoport is alakult, ahová folyamatosan várják az énekelni szerető gyerekeket. Sok szereplésen, versenyen vettek részt, legtöbbször városi rendezvényen. 2014-ben a Dabasi Talentumokon a lányok 1. helyezést és több különdíjat is kaptak. 2014-ben a 17. Országos Népzenei Minősítő keretében térségi szintű minősítésen Kiváló minősítést értek el. 2013-14-ben a Kékibolya népdalkörnek szakmai segítséget nyújtott. 2014-ben 17. Országos Minősítőn  Ezüst fokozatot értek el. 2014-ben a Pilinke Üllőn a Dél-Pest megyei énekversenyen 1. helyezést ért el.

A csoport lelkesedése az egész osztályukra hatással volt, amikor elindultak a Dabasi Talentumok tehetségkutató versenyen. Borika igazi életcélja, hogy minél többen átéljék azt a felemelő, büszke érzést, hogy a népzene, a mi közös nemzeti kincsünk, a mi zenénk, jó ezeket énekelni, jó érzés zenélni, felemelő a magyar népzenére táncolni. Vallja, hogy a világon talán a leginkább sokszínű, legnagyobb hagyományokkal, gyökerekkel rendelkező nép vagyunk. Jó lenne, ha ez tudatosodna az emberekben.

A díjhoz gratulálunk, további sok sikert kívánunk!


A díjátadásról készült felvételek megtekinthetőek képgalériánkban ide kattintva.

 

Print Friendly, PDF & Email