Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility
2024. március 28. csütörtök
Gedeon, Johanna, Hanna
Holnap: Auguszta napja lesz

Kapisztrán-torony

A nándorfehérvári diadal

555 évvel ezelőtt, 1456. július 22-én Hunyadi János, a „törökverő” és hős társai világraszóló győzelmet arattak Nándorfehérvár (Belgrád) falai alatt II. (Hódító) Mohamed török szultán ostromló serege felett.

II. Mohamed, miután elfoglalta Konstantinápolyt, 1456 tavaszán Magyarország ellen készülődött. Először az ország kulcsának tartott Nándorfehérvár elfoglalását tervezte. A szultán 1456 május elején a mintegy 90-100 ezer fős seregével indult el és július 3-án vette ostrom alá a várat, ahol 7 ezer védő szállt szembe vele Hunyadi János sógorának, Szilágyi Mihálynak a vezetésével. A török ágyúk azonnal lőni kezdték a falakat. Július 14-én Hunyadi 12 ezres reguláris és 25-30 ezer fős keresztes felkelőkből álló seregével az ostromlott vár közelébe ért. A keresztesek szervezésében nagy érdemeket szerzett Kapisztrán János, Ferenc-rendi szerzetes. A Dunát Nándorfehérvár felett elzáró, 200 török hajót számláló flottát Hunyadi áttörte és serege egy részével a várba vonult, a többieket, főleg a kereszteseket, a Száva folyó szigetén helyezte el. A szultán a folyamatos ágyúzások után 1456 július 21-én délután rendelte el a döntő rohamot a romos falak ellen.

A válogatott török katonák, a janicsárok hamarosan betörtek a külső várba, sőt élcsapataik már a belső vár nagy központi terén harcoltak. A helyzet válságos volt. Hunyadi kétszer is kivetette nehézlovasaival a várudvarról az ostromlókat. A harcok egyik szünetében Hunyadi hajóra szállt és új, friss csapatokat vitt be a várba. A harc este és éjszaka is folytatódott. Éjfél felé újra nagy rohamot indítottak a törökök. A janicsárok most is betörtek a várba, más helyeken pedig a falakat vívták. A belső vár falán egy török zászlót kitűzni akaró janicsárt Hunyadi régi vitéze, Dugovics Titusz próbálta ebben megakadályozni, s mivel másként nem bírt vele, zászlóstul együtt magával rántott a törököt a mélységbe, mindketten ott haltak meg a falak tövében. Ez a hőstett is megsokszorozta a várvédők erejét, kitartását.
   
Amikor Hunyadi János látta, hogy az ostromlók fáradnak, a lovasságával rácsapott a belső vár udvarán harcoló janicsárokra, és teljesen széttörte az ellenállásukat. Kiverte a törököket a várból, sőt a falakon túl is üldözte őket. A védők július 22-én hajnalban győzelmet arattak.
  
 A török sereg nagy veszteségeket szenvedett, a pasák azt tanácsolták a szultánnak, hogy az ostrom felhagyásával vonuljon vissza. Mohamed azonban pihenőt rendelt el, a további döntést attól tette függővé, hogy mit tesznek a magyarok. Hunyadi és a védők is pihentek, mivel súlyosak voltak az ő veszteségeik is.
   
A keresztesek azonban – mivel a harcokban még nem vettek részt – július 22-én délután a Száván átkelve, Hunyadi tilalma ellenére megtámadták a szultán táborát. A kialakuló harcban mindkét részről egyre többen kapcsolódtak be. Az ütközetben a kereszteseknek sikerült elfoglalniuk az ázsiaiak táborát. Erre a szultán az ágyúi fedezetére rendelt ruméliai lovasság élén megindult a keresztesek ellen. Hunyadi felismerte a lehetőséget, a várból kitört nehézpáncélos lovasságával és a védelem nélkül maradt török ágyúállásokat elfoglalta, s azokat a törökök ellen fordította. A rohamot folytatva, Hunyadi lovassága oldalba támadta a szultán keresztesek ellen rohamozó szpáhijait. A két tűz közé szorított törökök nem sokáig állták a harcot, súlyos veszteségeket szenvedve, megfutottak. A vert had és a harcban megsebesült szultán csak valahol Szófia környékén állt meg.
   
1456. július 22-én Nándorfehérvárnál Hunyadi János fényes győzelmet aratott, a magyarok zsákmánya lett a teljes ostromtüzérség és mintegy 300 kisebb ágyú, az egész török tábor, a kincseivel együtt. A törökök Nándorfehérvár alatti  veszteségét a kortársak 35-40 ezer főre becsülték. A vert török sereget Hunyadi nem üldözte, mert tudta, hogy a gyakorlatlan keresztesekkel kétes lenne a további siker.
   
A nagy győzelem adta lehetőséget Hunyadi János később sem tudta kiaknázni, mivel a haditáborban dúló pestisjárvány őt is elérte, és 1456 augusztus 11-én Zimonyban elhunyt. A nándorfehérvári diadal azonban közel 70 évre távol tartotta a Török Birodalmat Magyarországtól és Európától.
   
A déli harangszó pedig , amelyet III. Calixtus pápa még 1456. június 29-én rendelt el a Nándorfehérvár elleni török támadás kivédésére irányuló könyörgésként, a diadal után a győzelem jelképe lett. 1456 július 22-e óta minden délben, minden templomban a nándorfehérvári diadal emlékére kondulnak meg a harangok, és hirdetik a magyar hősöket szerte a világban.
   
1456 óta Nándorfehérvár a hősiesség, az akarat, az összefogás győzelmének jelképe. Ilyenekre szükség van a 21. században, napjainkban is.
   
Bízom benne, hogy a dabasi Kapisztrán-torony a nemzeti emlékezés, az összefogás összetartó jelképe lesz, és mindannyiunkat a további helytállásra, az alkotásra ösztönöz.

Mitták Ferenc
történész, Dabas Város díszpolgára
Az írás megjelent a Dabasi Újság 2011. évi júliusi számában.

 

Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.