Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility
2024. március 28. csütörtök
Gedeon, Johanna, Hanna
Holnap: Auguszta napja lesz

TÉB értéktár

Zlinszky Istvánné életútjának dabasi vonatkozásai

INFORMÁCIÓK teb68
Javaslati adatlap: letöltés
Jegyzőkönyv: letöltés
TÉB határozata: 
Pest Megyei Értéktár Bizottság határozata:
Pest Megyei Értéktár nyilvántartása:
Javaslattevők: Valentyik Ferenc
Felvétel ideje: 2017.06.06.
Megyei értéktárba továbbítva:
Kategória: kulturális örökség
Megyei Értéktár döntése:
 
Zlinszky Istvánné életútjának dabasi vonatkozásai

Származása, családi adatai:
Zlinszky Istvánné Mojsisovics Emma (1837-1914) evangélikus családban nőtt fel a Körösök vidékén, Szarvason. Édesapja, Mojsisovics Sámuel (1797-1861) személyesen is ismerte Kossuth Lajost. Más érdemein túl ő szervezte meg Szarvason a helyi Védegyletet, 1848-ban pedig a város főbírájává választották. Személyes példaadással járt élen a Nemzetőrség és a haza javára indított adakozások szervezésében. Oly annyira, hogy a bukás után az osztrákok teljes vagyonát elkobozták és Nagyváradon bebörtönözték. Öt év után, testvére, Mojsisovics György neves bécsi orvosprofesszor közbenjárására szabadult. Vagyonát visszakapta, de báboczkai birtokára internálták, a közéletben nem vehetett részt, főként mezőgazdasági témákban, álnéven publikált.  Édesanyja rettegi Unghváry Eszter, a kor jogtudósaként számon tartott Unghváry Gedeon leánya. A hazafias nevelés, családi értékrend bizonyosan szerepet játszott házasságkötésében (1866) is, hiszen férje, az alsódabasi születésű Zlinszky István (1834-1911) az iskolapadból, 15 évesen lett Kossuth legfiatalabb katonáinak egyike. A házaspár 1877-ben Kondoroson két leánygyermeke – Ilona (*1870), Rózsa (*1875) – mellett gyakorlatilag sajátjukként nevelte Zlinszky Elek és Halász Krisztina legkisebb fiát, Bélát (*1867) is. (Adatok: Dr. Zlinszky János, 2009.) Zlinszky Istvánné vezető szerepet vállalt a szarvasi, kondorosi társasági élet szervezésében, mint ahogyan azt a korabeli báli tudósítások és jótékony célú gyűjtések közlései tanúsítják. Kossuth Lajos édesapja sírjának rendbe hozására tett erőfeszítései országosan ismertté tették és tekintélyt adtak számára. 1914. december 16-án hunyt el Szarvason, végső nyughelye - szeretett férjével és szüleivel közös sírkertben – Szarvason, az Evangélikus Ótemetőben van.  

Dabasi vonatkozások:
Házasságkötése révén került be a településünk történetében meghatározó szerepet játszó gyóni Zlinszky famíliába. Egy 1877-es családi látogatás alkalmával fedezte fel Kossuth László elburjánzott sírját. A síron nőtt vadvirágokból koszorút készített, és az augusztusvégi Lajos napra Turinba küldte Kossuth Lajosnak, aki meghatottan mondott köszönetet postafordultával küldött levelében. Ez Zlinszky Istvánnét további tettekre ösztönözte. Elképzelését írásban összegezve 1877. november-decemberében a következő felhívást tette közzé a békés-megyei lapokban:    
„Tisztelt honleány!
Kossuth Lajos atyjának sírja úgyszólván elhagyott állapotban van az alsó-dabasi sírkertben. Úgy hiszem felesleges többet mondanom s nem hiszek csalatkozni akkor, midőn azt hiszem, hogy mi magyar hölgyek büszkeségünknek tartandjuk, ha a mi áldozatkészségünk fogja a drága hamvak nyughelyét az enyészettől megmenteni, s a feledés homályából kiemelni; hiszen annak porait rejti ez elhagyatott sírhalom, ki éltet adott Kossuth Lajosnak, s kitől, miként nagy hazánk fia magát kifejezte, „a hazát szeretni tanulta rendületlenül”. Czélom a sírt rendbe hozatni s díszes és tartós vasrácsozattal körül vétetni; a további gondozásra ajánlkoztak már kegyeletes és gyöngéd kezek. Felkérem tehát kegyedet, szíveskedjék filléreivel ez ügy kiviteléhez járulni s arra másokat is felkérni, s a begyűlendő összeget a jövő év februárhó végéig hozzám beküldeni. A nyugtázás hírlapilag fog általam eszközöltetni, úgyszintén annak idejében a számadás is nyilvánosan megtétetni.
Tisztelettel vagyok Kondoroson u. p. Csorvás 1877 november hóban. Zlinszky Istvánné.”

A levél végül négy éves folyamatot indított, melyben 1877 az elhatározás, 1878 a gyűjtés-közadakozás, 1879 a megvalósítás, míg 1880 az ünnepélyes avatás éve volt, melynek során Zlinszky Istvánné több alkalommal levelet váltott Kossuth Lajossal. Törekvéseit főként a Békésmegyei Közlöny, Fővárosi Lapok, Szarvasi Ujság, Vasárnapi Ujság, Nemere című lapok segítették, de a síremlék avatása a teljes korabeli hazai sajtóba bekerült. A gyűjtés maradvány összegét a sír későbbi, folyamatos ápolásának biztosítására fordította, és figyelme a turini porcelánkoszorú megóvására is kiterjedt. A hálás Kossuth Lajos köszönőleveleit és ajándékként küldött portréját élete végéig ereklyeként őrizte. 1901-ben sajtólevélben lépett fel Kossuth László porainak fővárosba történő szállításával kapcsolatos elképzelések ellen.
A „minden jó és szép iránt nemesen érdeklődő Zlinszky Istvánné” elkötelezett honleány, a 19. század jeles magyar hölgyeinek egyike volt, személyét köztudottan a dabasi Kossuth-kultusz egyik alapozójaként tartjuk számon.
V. F.

Bibliográfia:

Andódy Tibor: Kossuth-kéziratok egy gyulai családnál. Békés Megyei Népújság 1986. március 16; p. 4.
Czagányi László:
- A Dabasi Református Egyházközség története tulajdon iratai tükrében.  Dabas, 1993; p. 69-71.
- Kossuth László. Honismeret, 1996/6; p. 84-90.
-  In memoriam Kossuth László. Odafigyelő, 1999. szeptember. (Dabas)
- A dabasi Kossuth-hagyományok alapjai. Mátyus Bt., Dabas, 2009; p. 8, 34-43.
Dinnyés Lajos: A Kossuth-család Dabason. Pesti Hírlap, 1936. április 12; p. 43.
Rendezőbizottság: Kossuth László síremlékének leleplezési ünnepélye. Budapest, 1880; p. 8.  
Dr. Szokody Gyula:
- Dabas nagyközség műemléki jellegzetességei. In: Dr. Petri Edit – Dr. Torzsa István (szerk.): Tanulmányok a 700 éves Dabas történetéből. Dabas, 1975; p. 357.
- Kossuth Lajos és családja dabasi kapcsolatai. A szerző felolvasta a dabasi református templomban 1981. március 15-én. Az előadás kézirata stencilezett formában megtalálható a Halász Boldizsár Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményében. Dabas, 1981; p. 1-7.
Sztavinovszky Győzőné: A Kossuth család Dabason. In: Kerekes László (szerk.): Dabas helytörténeti értékei. Kossuth Művelődési Központ, Dabas, 2011; p. 21-24.
Valentyik Ferenc:
-„Czélom a sírt rendbe hozatni…” Dabasi Újság 2010. június; p. 15.
- Sajtóadalékok Kossuth László alsódabasi sírkőavatásának történetéhez. In: Czagányi László (szerk.): Ezer dabasi pillanat. Dabas, Pressman Bt., 2010; p. 360-369.
- Százéves sajtószemle. 2014. december; p. 15.
Vay Sándor:
- Kossuth Lajos családja. Pesti Hírlap, 1902. szeptember 19; p. 9-10.
- Kossuth családja Alsó-Dabason. Új Idők, 1902. szeptember 21; p. 272-273.
Zlinszky István: Visszaemlékezések. Miként létesült Kossuth Lászlónak, Kossuth Lajos édes apjának síremléke? I. rész: Békésmegyei Közlöny, 1905. augusztus 17; p. 1-2., II. rész: augusztus 20; p. 1-2., III. rész: augusztus 27; p. 2-3; IV. rész: augusztus 31; p. 1-2.
Zlinszky Istvánné: Kossuth Lajos anyjának hamvai. Békésmegyei Közlöny, 1901. december 15; p. 1-2.
Zlinszky János: A gyóni Zlinszky-család. Dabas, 2009; p. 75, 79-80, 94, 98-99. 

Összeállította: Valentyik Ferenc

zi01

Kattintson a képre a nagyításhoz.

Nagyítás
Print Friendly, PDF & Email

Search

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ, hogy a legjobb böngészési élményt biztosíthassuk Önnek honlapunkon. Az oldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.